Róma államszervezete a Kr.e.III.században

Róma államszervezete a Kr.e.III.sz-ban

1. A NÉPGYŰLÉS

Az állam elméletileg legfontosabb szerve a népgyűlés, a comitium volt.

Itt döntöttek a legfontosabb bel-és külpolitikai kérdésekben, itt választották meg a hivatalnokokat. Működését jelentősen korlátozta az a törvény,hogy csak akkor jöhetett össze, ha arra illetékes hivatalviselő összehívta,s csak azon kérdéseket tárgyalhatta,amelyeket az összehívó előterjeszett.

Népgyűléseket csak a naptárban megjelölt hónapokon lehetett tartani,felszentelt helyen és kedvező előjelek mellett.A megfelelő számú szavazatot elért javaslat törvénynyé,lexszé vált, kihirdették,érctáblára vésték és levéltárba (tabulariumba) helyezték.

A köztársaság korában a népgyűlésnek 3 fajtáját ismerjük:

A legősibb népgyűlés a comitia curiata volt. Születési előjoguk alapján a patríciusok vettek benne részt.Ritkán hívták össze, hatásköre csekély volt;néhány családjogi ügyben döntöttek itt és itt ruházták föl a tisztviselőket hatalommal.

Servius Tullius etruszk király alkotmánya alapján jött létre a comitia centuriata, a vagyoni helyzet szerint classisokba,(osztályokba) és ezen belül centuriakba sorolt polgárok gyűlése. Mivel ezen beosztás szolgált a katonáskodás alapjául, az eszerint összehívott népgyűlés is katonai jellegű volt. Itt történik a főbb tisztségviselők megválasztása és a háború és béke kérdésében való döntés.

A népgyűlés 3. fajtája volt a lakóhely szerint tribusokba soroltak gyűlése, a comitia tributa. Ez eredetileg a plebejusok, majd az egész lakosság népgyűlése lett, s a század folyamán átvette a másik két népgyűlés feladatköreinek zömét. Ez a legdemokratikusabb népgyűlés, mivel területi elven lehetett benne résztvenni. A szavazás területi egységenként, azaz curiánként, centuriánként és tribusonként történt.A tribus lakóhely szerinti szavazási egység volt, ami Róma esetében 31 városi és 4 vidéki tribust jelentett.

2. A SZENÁTUS

A köztársaság másik, valójában legfontosabb intézménye a szenátus volt.

Eredetileg csak patríciusok kerülhettek be a szenátusba; ők voltak az atyák (patres). Későbbmegfelelő vagyonnal rendelkező plebejusokat is besoroltak tagjai közé.Ők voltak az össze-írtak (conscripti), így lett a szenátus elnevezése patres et conscripti.

A szenátus jogköre formálisan a hivatalnokok számára való tanácsadás volt. Itt döntöttek bel- és külpolitika legfontosabb kérdéseiben, ellenőrizték az állam pénzügyeit,szükség esetén ők ruháztak föl valakit teljhatalommal. Határozataikat szavazással hozták.Kezdetben a szenátus jóváhagyása kellett a comitia centuriata és tributa döntéseinek törvényerőre emel-kedéséhez is.

3. MAGISTRATUSOK

A törvények és szenátusi határozatok végrehajtásáról a tisztviselők,a magistratusok gondoskodtak.

A hivatalok elnyerés választások útján történt,idejük korlátozott volt (általában 1 év).

1.consul (2 fő) :

- Az állandó magistratusok közül a consulokat illette meg a legfőbb polgári hatalom.-A végrehajtó hatalom irányítói.-Ők a hadsereg főparancsnokai.-Kr.e.366-tól az egyik consul plebejus.-Az éveket hivatalosan a két consul nevével jelölték.-12 lictor illette meg őket.

2.praetor (1,2,v.8 fő):

- A consulak társai és helyettesei voltak a praetorok,kiknek fő feladata a városi rend fönntartása,ezen belül a bíráskodás volt.-6 lictor illeti meg őket,ezek közül 2 a bíráskodás alkalmával is mellettük áll.

3.censor (2-2 fő):

-Kr.e.443-tól kezdve 5 évenként 2-2 censort választottak,másfél évi fölhatalmazással.-Feladatuk volt a polgárok centuriákba és tribusokba való beosztása, azaz a census meghatározása.

 -Ők állították össze a szenátus névjegyzékét,s az arra méltatlano-kat törölhették is.-Ők szabták meg az adók,a vámok és a bérleti díjak összegét,elosztását.-Határozataik ellen nem lehetett fellebbezni.

4. questor:

 -A questorok felügyeltek az államkincstárra,az állami okmányokra,a hadjáratok idején ők kezeltés a katonai pénztárat,ők fizették a zsoldot és osztották fel a zsákmányt.

5. aedilis:

-Az aedilisek feladata a közbiztonság,közellátás,piac fürdők,gabonaellátás meg-szervezése volt,illetve ünnepi játékokat kellett rendezniük saját költségükön.

Az ún.curulisi méltóságok,a censorok,praetorok,aedilisek a hivatali idő lejárta után élethosszig-lan a szenátus tagjaivá lettek.A curulis szó a méltósággal járó elefántcsont szék,a királyok által is használt cella curulis nevéből származik.

6.dictator:

- A rendkívüli magistratusok közül a legjelentősebb a dictator volt.

- Különlegesen veszélyes helyzetben választották, megbízatását egyedül látta el,ami fél évig tartott.-Ilyenkor a teljes hatalom az ő kezében összpontosult.-24 lictor kísérte.

-Még a néptribunus sem emelhetett ellene vétót.

7. néptribunus

(2, 4,majd 10 fő):

-A néptribunusok feladata a plebejusok érdekeinek védelme volt.-Vétót emelhettek a szenátus határozatai ellen.-Személyük sérthetetlen volt,házukban minden plebejus menedéket találhatott.-Ők hívták össze a plebejusok gyűlését,később a szenátus öszszehívására is jogot kaptak.
8.lictor:-A lictorok a magasabb rangú közhivatalnokok és papok előtt a fascest (vesszőnya-lábba szúrt bárd) hordozták.-Feledatuk a büntetésvégrehajtás és a rendfenntartás volt.
9.legatus:-A legatusok a tartományi helytartók mellett működő tisztviselők,idegen országok-ba küldött követek voltak.

A magistratusok hatalmának korlátai:

Cél: – kivédeni a királyságot:

1.annoitas: 1 évre választják a tisztviselőt.
2.collegalitas: 1 tisztségre több személy.
3.intercessio: egymás intézkedéseit érvényteleníthették.
4.provocatio: a népgyűlésen fellebbezni lehetett intézkedéseik ellen.