Távolódó kőzetlemezek vulkanizmusa

A távolodó lemezek kialakulása

Az asztenoszférában végbemenõ felfelé irányuló magmaáramlások megrepesztik az óceáni kõzetburkot. A repedés mentén(5) az asztenoszférából folyamatosan bazaltos kõzetolvadék nyomul a felszínre, ahol hozzánõ a repedés szegélyéhez. Így jönnek létre az óceánközépi hátságok. Az állandó anyagutánpótlás
szétfeszíti a hátságok központi hasadékvölgyét és így a hasadék két oldalán lévõ kõzetlemezek fokozatosan távolodnak egymástól.

A távolodó kõzetlemezek vulkanizmusának legfontosabb jellemzõi:

A magma: hõmérséklete igen magas 1100-1200oC, mert
- nagy mélységbõl, az asztenoszférából érkezik, ezért
- fémekben nagyon gazdag: magnézium, vas, mangán
- kovasavban (SiO2) szegényebb ( kevesebb, mint 52%)

Vulkánjainak mûködésére elsõsorban a lávaömlés jellemzõ (effúziós vulkánok), hiányzik a tufaszórás.

Formái: az óceánközépi hasadékvölgyeken kibuggyanó lávafolyamról izzó magvú rögök válnak le, melyek a tengervíz hûtõ hatására gyorsan megszilárdulnak. Jellegzetes gömbölyded formákat, párnalávákat hoznak létre.

A párnalávák kõvánkosai még évmilliók múltán is elárulják az óceánfenéki eredetet. Ilyen párnalávák láthatók hazánkban a Bükk-hegység peremén fekvõ Darnó-hegyen és a szarvaskõi Várhegy sziklabércein.