Morfémák

A morfémák

A beszédünkben szereplő szavakat alkotóelemeire, szóelemekre, azaz morfémákra bonthatjuk.
A morféma a nyelv legkisebb önálló alakkal és jelentéssel rendelkező egysége. A morfémáknak két alapvető típusát különítjük el: a tőmorfémát és a toldalékmorfémát.

Tőmorféma = szótő

Nyelvünkre a következő kapcsolódási sorrend jellemző: képző+jel+rag.

A képző

A jel

A rag

• Új szót hozhatunk vele létre.
• Nem köti meg a szó szófaját.
• A tő után és a jel előtt áll. Több képző is állhat egymás mellett.

• Szóalakot hozunk létre vele.
• Megköti a szó szófaját.
• A képző és a rag között áll. Szófajonként meghatározott módon több is lehet egy szóalakban. • Szóalakot hozunk létre vele.
• Nem változtatja meg a szó szófaját.
• Lezárja a szóalakot. Csak egy lehet belőle.
• Mondatrészszerepet jelöl.

A toldalékok fajtái:

Képzők igeképzők: zöld+ell, dob+ol, só+z
főnévképzők: szép+ség, olvas+ás, madar+ász
melléknévképzők: arany+os, ujj+nyi, kert+i
számnévképzők: harm+adik, öt+öd
igenévképzők: úsz+ni, szaladgál+ó, ér+ett, megír+andó, nevet+ve

Jelek

A múlt idő jele: -t, -tt
A feltételes mód jele: -na, -ne, -ná, -né és változatai (ad+na, ad+ná, i+nna, i+nná)
A felszólító mód jele: -j és változatai (kér+j, té+gy, jö+jj, hi+ggy, fus+s, te+0+dd)
A többes szám jele: -k (ceruzá+k, füzete+k)
Birtokos személyjelek: -m, -d, -a/-e,-ja/-je (ceruzá+m, ceruzá+d, stb.) –unk/ünk, -tok/-tek/-tök, -uk/-ük, -juk/-jük (füzet+ünk, füzet+etek stb.)
Birtokjel: -é (Kati+é)
Birtoktöbbesítő jel: -i, -ai, -ei, -jai, -jei (építő+i, rokon+ai, kert+jei)
A fokjel: a középfok jele: -bb (keves+ebb)
a felsőfok jele: leg-+-bb (leg+kedve+sebb)
a túlzófok jele: legesleg-+-bb (legesleg+kedves+ebb)
Kiemelőjel: -ik (fényesebb+ik, nagyobb+ik)
Ragok, igei személyragok: -k, -m, (vár+ok, vár+om) –l, -sz,-d, 0 (játsz+ol, vár+sz, vár+od, vár+0) 0, -i, -ja (vár, néz+i, vár+ja) –unk/-ünk, -jük/-jük (vár+unk, vár+juk) –tok/-tek/-tök, -játok,-itek (vár+tok, vár+játok, néz+itek) –nak/-nek,-ják/-ik (vár+nak, vár+ják, kér+ik)
A főnév igei személyragjai: -om/-od/-a/-e/-unk/-ünk/-otok/-etek/-ötök/-uk/-ük

A tárgy ragja: -t (sütemény+t)
A birtokos jelző ragja: -nak/-nek (a fiú+nak a labdája)
Határozóragok: -ban/-ben, -ba/-be, -ból/-ből, -n/-on/-en/-ön, -ra/-re, -ról/-ről, -nál/-nél, -hoz/-hez/-höz, -tól/-től, -val/-vel, -kor, -an/-en ( szép+en) –ul/-ül (magyar+ul) –lag/-leg (emberi+leg)

A szóalkotás módjai:

Fajtái:
Szóösszetétel (napszemüveg)
Szóképzés (napozás)
Ritkább szóalkotási módok (bizi, bicaj)

Az összetett szavak lehetnek kétágúak (tölgyfa) vagy kettőnél több ágúak (tölgyfaág). Előtagra és utótagra bonthatjuk őket (tölgy+fa).

Szóösszetételek

Szerves Szervetlen
Alárendelő:

• Alanyos (napsütötte)
• Tárgyas (lábtörlő)
• Határozós (magasugrás)
• Jelzős (tejfölösszájú)
• Jelentéstömörítő (csigalépcső) Mellérendelő:
• Szóismétlések (alig-alig)
• Ikerszók(fidres-fodros) (miatyánk, csakhogy)

A szóképzés:

Amikor egy szótőhöz valamilyen képzőt illesztünk, akkor egy új szót, egy képzett szót kapunk.
Ház+as= házas
Alapszó+ képző= képzett szó
Egy alapszóhoz több képzőt is kapcsolhatunk, így a létrejött szóalak a továbbképzett szó.

Ház+as+ít+ás= házasítás
Alapszó+képző+képző+képző= továbbképzett szó

Képzők csoportosítása:

Igéből-igét: mos+akodik, beszél+get
Igéből névszót: néz+és, fél+énk
Névszóból névszót: szép+ség, asztal+os
Névszóból igét: szép+ít, szép+ül
Igéből igenevet: ír+ni, ír+ó, kér+t

Ritkább szóalkotási módok:

Szóelvonás: gyárt-gyár
Szórövidülés: tulajdonos-tulaj, eszpresszó-presszó
Szórövidítés: Mária-Mari, Péter-Peti
Szóvegyülés: csokor+bokréta=csokréta
Szóösszerántás? Cső+orr=csőr
Szóhasadás: család-cseléd, sekély-csekély
Mozaikszó-alkotás: MÁV (Magyar Állam Vasutak)
Szóösszevonás: MAHART (Magyar Hajózási Részvénytársaság)
Népetimológia: kara katna (fekete madár törökül)-kárókatona