A BAROKK MŰVELTSÉG
ZRÍNYI MIKLÓS: SZIGETI VESZEDELEM
A BAROKK MŰVELTSÉG
A XVII. sz. elején mindazokban a művészeti
ágakban, amelyek Magyarországon vagy Erdélyben virágoznak, még a késő
reneszánsz szemlélet érvényesül.
Az érett barokk képzőművészeti alkotások a
század negyvenes éveiben jelennek meg.
A világ kaotikus: így látták a művészek a
reneszánsz végén. A barokk viszont jól rendezett és hierarchikusan (alá- és
fölérendeltség lépcsőzetességében) tagolt látomásban szemléltette a világot. A
barokk áthatotta Európát, sőt a gyarmatosítók révén Latin-Amerikában is
megjelent. Magyarországra a jezsuiták hozták el, de a XVII. sz. első felében
még nem vált általánossá.
Érett formában Zrínyi lírai és epikus
költészetében jelenik meg a magyar barokk. Eposzában világszínvonalút alkotott,
idilljei és epigrammái új műfajokat vezetnek be, prózáiban pedig megfogalmazta
a szétszaggatott és pusztulás felé rohanó ország önmagára eszmélésének és
megmenekülésének tervét.
Zrínyi színvonalához mérten a többi
műfajban nem épült ki teljes értékű alkotásokból álló választék. Gyöngyösi
István költészete európai szempontból nézve igénytelen változata volt a barokk
epikának. A líra egészen Faludi Ferenc költészetéig megrekedt. Faludi azonban
már a barokk utáni irodalmi irányzat követője. A dráma megmaradt az alkalmi
színjáték és az iskolai színjátszás színvonalán. Virágzott - Erdélyben - az
emlékiratírás, melynek képviselői sokat átvettek a heroikus regény lélektani
ábrázolásmódjából.
Nincs még egységesen elismert magyar
irodalmi nyelv. A korszak elején még ki-ki a saját nyelvjárásában írt. A
korszak kiemelkedő személyiségei fontos alkalmakkor használták még a francia
nyelvet is.
ZRÍNYI MIKLÓS
(1620 - 1664)
Dalmát eredetű családja a XIV. sz.-ban
kapta a Horvátországban fekvő Zrin várát, innen a családnév. Folyton harcoltak
a törökkel. A Szigetvárnál elesett horvát bán, Zrínyi Miklós dédunokája a költő
és hadvezér, aki Ozaly várában vagy Csáktornyán született 1620-ban. Hamar
árvaságra jutott öccsével, Zrínyi Péterrel. Nevelését Pázmány Péter
irányította. A grazi, bécsi és a nagyszombati egyetemen tanult, majd 1636-ban
járt Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében. Rómában a pápa, VIII. Orbán
is fogadta. 1637-től Csáktornyán élt. A dunántúli arisztokrata családból való
Draskovitch Mária Eusebiát vette feleségül 1646-ban. Felesége korai halála után
házasságot kötött 1652-ben Lőbl Máriával.
A harmincéves háború utolsó szakaszában
harcolt a svédek, majd I. Rákóczi György ellen. A kényszerű testvérharc
megérlelte benne a királyi Magyarország és Erdély összefogásának gondolatát. Fő
műve, a Szigeti veszedelem 1645-46 telén született, de csak 1651-ben nyomtatta
ki. 1647-ben horvát báni kinevezést kapott.
II. Rákóczi György erdélyi fejedelem,
Zrínyi király-jelöltje, lengyelországi hadjáratával kihívta a török haragját,
maga elesett. Ezek az események érlelték Zrínyi legmegrázóbb röpiratát: A török
áfium ellen való orvosságot (1660-61). Ebben levonja a következtetést: a
magyarnak önerejére kell támaszkodnia, másképp elpusztul.
Zrínyi sejtette, hogy döntő háború készül.
1663-ban a várt nagy hadjárat meg is indult, de iránya a Duna mellett vezetett
Bécs felé. A bécsi hadvezetés kinevezte Zrínyit a magyar hadak fővezérévé. Ő
megállította a török előrevonulást, mire le is váltották. A hadtörténetben
világhírűvé vált a téli hadjárata, mely során felégette az eszéki hidat,
elvágva a török utánpótlását. Szentgotthárdnál a török nagy vereséget
szenvedett. 1664-es vasvári békében az udvar megalázó békét kötött.
Zrínyi-Újvárt is átengedték a töröknek. A Habsurgokkal való szakítás
kezdeményezője jó nemzetközi kapcsolatai és tekintélye révén Zrínyi volt. Ekkor
következett be 1664. november 18-án a Csáktornya melletti kursaneci erdőben
tragikus vadászbalesete, mely életébe került.
Szigeti veszedelem
Zrínyi eposza társa a XVI-XVII. sz.-ban
létrejött műeposzoknak. A "műeposz" elnevezés szerint vannak a nép
által költött, ún. "naiv" eposzok, pl.: a homéroszi eposz. Rokonai a
germán népek mitológiája, a Nibelungen-ének vagy az ófrancia Roland-ének.
Műeposznak tekintették ellenben azt, amelyet Vergilius alakított ki Homéroszt
utánozva, és az európai újkorban létrejött valamennyi eposzt, melyek utánozzák
az ősmintát. A naiv eposz közvetlenül ragadta meg a tárgyát, egy-egy nép
küzdelmét a költészet eszközeivel, a műeposzok pedig ugyanezt tudatos költői
művészettel.
Úgy tűnik, hogy akár a Don Quijote, akár
Zrínyi kortársának Graciánnak allegorikus regénye, az El Criticón alkalmasabb
az egyéni, a közösségi sors problémáinak az epikai jellegű felvetésére, mint a
hősi eposz. Csakhogy a magyar nyelvű irodalomban az érvényes irodalomelméleti
normák közé tartozott az, hogy a legmagasabb rendű műfaj az eposz. Ezt a tételt
Arisztotelész nyomán értekezések tucatjai taglalták. Líraiság van Zrínyi
eposzában, hiszen saját dédapja, a szigetvári Zrínyi Miklós halálát választotta
költeménye tárgyául.
"A Zrínyiászban a veszély, mely a hon
fölött lebeg, iszonyatos: de egy kis vár megtöri az ellen túlnyomó erejét. Ez
alapvázlat teljes: megvan benne a kezdet, közép, vég, nem hiányzik a fordulat."
/Arany/
A teljes nyomorúság, a pusztulást jósló
széthullás kellős közepén megnő az egyéni önfeláldozás, a mártírokéhoz hasonló
heroizmus szerepe Zrínyi élettervében is. Ezt vetíti vissza dédapja
figurájában. A legnagyobb művészettel építi be antik és olasz epikus mintáinak
egy-egy fordulatát a költeménybe, ez sehol sem töri meg kompozíciójának
célratörő egységét. Mindent alárendel alapcéljának, ezért választja például,
hogy Zrínyi saját kezűleg végez a szultánnal, noha jól értesült Szulimán
halálának tényleges körülményeiről. A nagy olasz kortárs, Marino eposzaiból sok
olyan színt kölcsönöz, amely nem a heroizmus világába tartozik. Ám ezek csak
annyira érvényesülnek, amennyire azt a cselekmény egysége megkívánja.
A kompozíciós logika szükséges, mert egy
paradox tételt akar magától értetődőnek elfogadtatni. Azt, hogy a maroknyi
magyar védősereg felmorzsolta a nagy török támadót, s noha elveszett, mégis ő
marad a győztes. Elsősorban azzal teszi hihetővé, hogy Zrínyi és a védősereg
olyan közösséget képvisel, amely összeforrott és erkölcsös, ellentéte
mindannak, amely az egész magyar nemzetet jellemzi, és így méltó arra, hogy
Isten megindítsa a gépezetét. Az isteni beavatkozást csak Alderánt, a török
varázslót kergeti pokolra, de Zrínyi halála lesz az engesztelő áldozat, amely
végül is a magyarság javára billenti a mérleget. Zrínyi nemzetegyesítő
koncepciójának nagyvonalúságára vall az, ahogyan az isteni büntetés-elméletet
beépítette az eposzba.
A Szigeti veszedelem a maga korában
visszhangtalan maradt.
Előhang
(I.
ének, 1-6. szakasz)
A költemény első szakaszai kötelező eposzi
előírásnak tesznek eleget. A második szakasz a tárgymegjelölés, a
harmadik-hatodik szakasz pedig a segélykérés. A legelső szakaszban Zrínyi
öntudattal utalhat vissza a kötet első részére, a Violának nevezett kedvest
dicsőítő idillekre. Segélykérésében Tasso nyomán Szűz Máriát helyettesíti a
pogány múzsa helyébe. Zrínyi az imádság fordulataival a kereszténység közös
ügyekéként jelöli meg dédapja hősi halálát.
A szigetiek esküje
(V.
ének, 1-41. szakasz)
Zrínyi beszőtte mind a török, mind a magyar
részről az enumerációt, más néven seregszemlét, e kötelező eposzi járulékot.
Zrínyi beszéde nemcsak a kapitányt jellemzi, hanem történeti körképet is ad.
Mintegy lefordítja emberi nyelvre azt a történetfilozófiai perspektívát,
amelyet Isten az I. énekben Gábriel arkangyalnak adott. Az érvelés célja a
meggyőzés: annak bizonyítása, hogy a törököt nem lehetetlen legyőzni. A másik
lehetőség a dicsőséges hősi halál. Dédapjával való lírai azonosulását, az ilyen
retorikusan érvelő részekben is érzékelhetjük.
Farkasics búcsúztatása
(VII.
ének, 37-39. szakasz)
Zrínyi megadja a végtisztességet egyik
legvitézebb hősének. Farkasics megsebesült, de régi betegsége végez vele.
Zrínyi beszédében halmozódnak a költői képek, amelyek nagyrészt a Bibliából
váltak ismertté. Zrínyi ezt az anyagot is át tudja lelkesíteni, és az
életnek-halálnak olyan távlatot ad, amely nem marad el a hősi halál eposzilag
magasztalt szépsége mögött.
Zrínyi a harcban
(X.
ének, 93-106. szakasz)
A hősi eposzok egyik legnagyobb tehertétele
a harcok leírása. A költőnek, ha nem akar ismétlődésekbe vagy unalomba fúlni, a
csatákat olyan tömegmozdulatokra, párbajokra kell bontania, amelyek önmagukban
izgalmasak, együttesen pedig nem mosódnak össze. A szigeti kapitány az egyik
legnagyobb török vitézzel, Demirhámmal kerül szembe. Demirhám előtte mindenkit
leterített, mint az Íliászban Aiasz. Hogy Zrínyi őt is meghaladhassa egy
fejjel, a költő mitologikus nagyítást alkalmaz. Végül pedig képzőművészeti
hasonlatra utal. A bán visszatérését egy homéroszi hasonlat festi.
Delimán és Cumilla szerelme
(XII.
ének, 1-29. szakasz)
A költő az eposz előszavában bejelentette,
hogy szerelmi motívumot is fog használni. Zrínyi erő kompozíciós készséggel
alárendelt epizóddá tudta változtatni a szerelmi motívumot. Sőt, azáltal, hogy
Cumilla erőszakkal férjhez adott asszony, a csáb-motívum tragikussá változott.
A páratlan szépségű szerelmi epizód tehát egyúttal jó példája Zrínyi fölényes
művészetének, amellyel mindig adott céljának tudja alárendelni a felkínálkozó
epikus mintákat.
Alderán felidézi az alvilágot
(XIV.
ének, 23-67. szakasz)
Zrínyi egy olasz kortárs eposzában talált
rá az Alderánhoz hasonló varázsló figurájára. A mitologikus elemek alkalmazását
a barokk eposzköltők elmaradhatatlannak tartották. Ez viszont ellenkezett a
keresztény meggyőződéssel. Zrínyi az összes alvilági szörnyet az ellenfél
oldalára osztotta. A halottidézés jelenetének csúcsára Alit helyezi, aki
birtokában volt egy bűvös kardnak. Ez jelképezi Istentől származó megbízatását.
Ali szájából hangzik el, hogy Isten e megbízást visszavonta, a török hódító
hatalma megtört.
A mennyei sereg ellentámadása
(XV.
ének, 12-54. szakasz)
Zrínyi készül halálára. Elégeti
drágaságait, és felölti díszruháját. Ezekkel a történetileg hiteles
mozzanatokkal kezdi a költő. A történetiségből azonban felemelkedik a mennybe,
ahonnan a cselekmény indult az első énekben. Isten úgy határoz, hogy elküldi a
mennyei seregeket, hogy űzzék vissza a pokolba a kárhozottakat, a hősök lelkét
pedig hozzák fel a mennybe. A mártírhalál ábrázolásába Zrínyi belefűzi a népi
motívumokat is, például: az angyalok a Tejúton jönnek le, és a Göncölszekér
hozza fegyverüket.
Szulimán és Zrínyi halála
(XV.
ének, 93-110. szakasz)
Már az Előszóban bejelentette a költő, hogy
azért választotta azt a megoldást, hogy a szigeti bán ölte meg a szultánt, mert
a szóhagyományokban erre is volt példa, és - ezt már nem teszi hozzá - jobban
megfelel az eposzi megfogásnak. Zrínyi legyőzhetetlen, óriássá nőve ezreken gázol
keresztül, hogy a szultánt megölhesse.
Az eposz látomásos részei négy fal között
játszódtak, hiszen Gábriel arkangyal csak Zrínyinek jelent meg, most azonban, a
zárójelenetben teljes pompájában száll alá az angyali sereggel. Az utolsó
szakasz ötsoros, egy sorral több tehát, mint a szokásos. Nem csoda, hiszen a
vért aláírássá minősíti át a költő, s ez olyan okiratot hitelesít, amelyben a
mártír felajánlotta magát Istenének. A ráadás ötödik sora a költőt is
belefoglalja ebbe a szerződésbe, az eposz utolsó, a szigeti ostrom évével megegyező számú,
tehát 1566. szakasza végén.
Adriai tengernek syrenaia
Zrínyi kötetkompozícióba ágyazta tizenöt
énekes eposzát. Ennek a kötetnek a címe magát a költőt jelenti: ő az Adriai
tengernek szirénje. A szirén nem volt feltétlenül nőnemű, gyakorta jelent
egyszerűen költőt. A cím tehát így is olvasható: "Magyarország költője,
gróf Zrínyi Miklós". A kötetben idillek, szerelmese kegyetlenségén
panaszolkodó versek előzik meg az eposzt, utána pedig epigrammák következnek,
amelyek filozófiai szempontból, közmondásszerű tömörséggel fogalmazzák meg a
sarkalatos erényeket és bűnöket, amelyek az eposz szereplőit jellemzik. Majd a
hazáért folytatott munka után vallásos számvetés következik a Feszületre címet
viselő ódában. A kompozíciót a Peroráció, utóhang zárja, amelyet az egész kötet
végére szánt. A zárlat megfordítja a szokványos irodalmi halhatatlanság-toposz
tartalmát. Nem irodalmi tevékenységét, hanem hősi vitézségét helyezi az
értékrend csúcsára. Összegi életcélját.
Így alkotta újjá, formálta a maga képére az
eposz műfaját, így adott egyúttal új ars poeticát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése