google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 21., péntek

Voltaire : Candid


Voltaire: Candid

Voltaire-ről néhány szót írnék(Forrás:Laorusse enciklopédia): francia író (1694-1778). Gyakran törvénytelen gyermeknek tekintette magát, apja - egy párizsi jegyző - iránti ellenséges érzelmei miatt, valójában inkább szellemileg furcsa keresztezése volt Tournemine atya jezsuita humanizmusának (ragyogó eredménnyel végezte tanulmányait a clermont-i kollégiumban ) és Ninon de Lenclos szabadgondolkodásának (keresztapja, Chateauneuf abbé korán bevezette a Temple-társaságba )."Szócsövei" is kétfélék; egyik részről Homais úr és a liberális polgárság (a Filozófiai levelek, amelyek az ipart és a kereskedelmet teszik meg a történelem motorjának, a "kereskedőt" pedig az új hőskor főszereplőjének, közvetlen ihletői a Bovarynéban szereplő mezőgazdasági egylet pohárköszöntőjének), másrészt a harcos újságíró. Ezzel magyarázhatók hát a sokféleségek és a korlátok az életműben, amelynek filozófiai tartalma ma soványkának látszik. Voltaire elment szinte minden gondolatrendszer mellett, kigúnyolta századának csaknem minden nagy emberét, Buffontól Meedhamen át Rousseau-ig;kicsúfolta a "kagylóhéjra épített rendszereket" éppúgy, mint a "jó vadember" ötletét; így nem volt része a geológia, a biológia, a szociológia, az antropológia első lépéseiben. Kétségkívűl jobb volt történésznek (Szerb Antal véleménye), talán így a hatalmi gépezetek oldaláról ragadhatta meg a világot, amelyek mindig is elbűvölték. Pályánján mégis a régens ellen írott tiszteletlen versekkel indult, amelyek miatt előbb vidékre, majd a Bastille-ba kényszerült (1717-1718), ahol belekezdett Oedipus c. tragédiájába (1718) és A Liga költeményé-ba (1723). Hamarosan híres és gazdag lett, gyümöcsöző pénzügyi műveletekbe kezdett a Banque de Paris segítségével, fegyverszállításban és az Amerikával való kereskedelemben), de Rohan Chabot lovaggal történt szóváltása miatt megbotozták, és újra bebörtönözték. Csak olyan áron kapta vissza a szabadságát, hogy száműzték Angliába. Ez a három évre szóló angliai tartózkodás (1726-1728) végképp a reformfilozófia felé irányította gondolkozását és műveit (megjegyzendő azonban, hogy az angol rendszer, amelyet ünnepelt, "restauráció"), melyben az arisztokrácia és a nagyburzsoázia egyaránt a kereskedelem kultuszának élt). Voltaire politikus tragédiában ünnepelte a szabadságot (Brutus, 1730), bírálta a háborút (XII. Károly élete, 1731, 1965), támadta a keresztény dogmákat (Levél Urániához, 1733), a hamis irodalmi dicsőséget (Az ízlés temploma, 1733), s a francia politikai rendszert (Filozófiai levelek, 1734). Du Chatelet márkiné birtokára, a lotaringiai Cirey-be menekült az üldözések elől, s itt akarta megújítani a tragédia műfaját (Zaire,v1732): a nemzeti múlt, az egzotikus vidékek, Shakespeare antik Rómája megjelenítésével (Cézár halála, 1735), s a szerelem kiküszöbölésével (Meropé, szerencsés (Nanine, 1749), Madame Pompadour jobban kedveltee Crébillont. Néhány hivatalos Költeménye révén (Fontenoy-i költemény, 1745) mégis megnyílt előtte az Akadémia (1746) és az udvar. Voltaire a király történetírója lett (1746). Felemás kegyeltsége nem elégítette ki, megírta Zadig (1747) meséjét és elfogadta II.Frigyes meghívását. Három évig (175ö-1754) javíthatta királyi házigazdája verseit Potsdamban, s közben megírta s XIV. Lajos századát (1751), valamint egy mesét (Micromégas, 1752). Egy másik franciával, Maupertuis-val, a Berlini Akadémia elnökével került összeütközésbe, s elhagyta Poroszországot. Mivel Párizsban még mindig nemkívánatos személy volt, Genf mellett telepedett le (1755). De megbotránkoztatta a protestánsokat a Tanulmány az erkölcsökről (1756), a katolikusokat A szűz (1755) c. írásával, s a lísszaboni szerencsétlenségről szóló költemény-ben (1756) szembefordult Rousseau-val. Ez a szerencsétlen esemény ihlette a Candide-ot (1759,1793,1992). Voltaire biztos menedéket keresett Gex vidékén, Ferney-ben. 18 évig élt itt, szellemi fejedelemként: fogadta az európai társaság legjavát, előadatta tragédiáit (Tankréd, 1760), szaporította filozófiai meséi számát: a parvenűk ellen (Jeannot és Colin, 1764), a politikai visszaélésekkel szemben (A vadember, 1767), a gazdagok korrupciója és az egyenlőtlenség ellen (A negyventalléros ember, 1767), és írt az erkölcsökről (Babilon hercegnője, 1768). Röpiratait írta, hogy "szétzúzza a gyalázatost",-az egyházi fanatizmust (de a keresztény iskolák szemére vetette, hogy olvasni tanítják a parasztokat, akik - iskolázottan - nem akarják majd a földet művelni); s hogy leleplezze az igazságszolgáltatás elégtelenségeit: elérte Calas rehabilitálását (1756), majd Sirvenét (1771), harcba szállt de la Barre lovag ügyéért (1766). Az igazság győzelméért küzdő apostol munkáját folytatva kiadta Értekezés a Türelemről (1763) és Filozófiai szótár (1764) c. munkáit. 1778-ban elfogadta a párizsi meghívást: az Akadémián diadallal fogadták, és Comédie Francaise-ben megkoszorúzták mellszobrát a színpadon, az Iréne előadása közben. A sok élmény és fáradság kimerítette, május 30.-án meghalt. A magyar írók közül főként Bessenyei Györgyre hatottak a voltaire-i eszmék. Magyarul Összes regényei és elbeszélései, 1965, Válogatott levelek, 1963;Kisregények, 1955.Elembzési szempontok:
1.A hetedik fejezet, amely egy öregasszonyról szól, aki gondját viseli Candide-nak. A fejezet végén találkozik szerelemével Kunigundával is Candide.A tizenhetedik fejezet, amely arról szól, hogyan érkezett meg Candide és Cacambo Eldorádóba, s hogy milyen látnivalókban volt részük. El Dorádó=Aranyország A huszonkilencedik fejezet arról szól, mint talája meg Candide Kunigundát az öregasszonnyal. Kunigunda már nagyon csúnya, Candide mégis feleségül akarja venni, de a báró nem engedélyezi.
2.Candide avagy az optimizmus: Már itt a címben benne rejlik, hogy ez a Candide nevezetű valakire, vonatkozik az optimizmus. Ez amolyan kiegészítő vagy alcím, melyre véleményem szerint nem lett volna szükség, hiszen a Candide szoról tudjuk, hogy tiszta, ártatlan, jámbort jelent(szubjektív vélemény).
3. Voltaire ebben a kisregényében Leibniz (lejbnic; 1646-1716)német felvilágosult filozófus és matematikus egyik művének alaptételét állítja ironikus vizsgálódásának fókuszába. Lebniz azt állította: ha a világot Isten, a legfőbb jó és a legtökéletesebb lény teremtette, akkor ez a világ szükségszerűen a legjobb és a legtökéletesebb az összes lehetséges világok közül, tökélettlenségei csupán a fejletlen ítélőképességgel rendelkező ember szemszögéből tűnnek azoknak. Ezáltal Leibniz elveti a keresztény vallás "siralomvölgy"-felfogását, elveti a pesszimizmust, s világnézetét az a meggyőződés járja át, hogy a világ egésze szép és jó. - Ezt a tételt, ezt az optimizmust csúfolja ki Voltaire szikrázó szellemességgel.
4.Candide=tiszta,ártatlan,jámbor Egy westfáliai báró kastélyában él lenézett és szégyellt rokonként. mégis boldog ,mert szerelmes a -bárókisasszonnyba, Kunigundába. Legjellemzőbb tulajdonsága a naivság, az optimizmus, a szerénység, és hasonlók.
5.Ezt a szatírikus-humoros,- néha ironikus-, hangnemet, mely az egész műre jellemző, Pangloss bárgyú optimizmusából és nyakatekert logikájából következik.(Orrunk például azért van, hogy legyen min hordani a szemüveget, s lám ezért is hordunk szemüveget. -vagy- Lábunk láthatóan arra való, hogy nadrágot húzzunk rá, ezért is van nadrágunk.)
6.Szerintem Voltaire ezzel a mondattal, hogy "Vár rám a munka a kertben, műveljük kerjeinket!" a küzdést és a visszavonulást egyszerre sugallja nekünk. A munkába való menekülés az üdvözítő, mely lefoglalja az embereket (nagyon helyesen),és még hasznos tevékenységet is végez az ember.
7.A műben szoros értelemben, az életben absztraktabban is lehet értelmezni. Magyarul a "kert" szó egy tágabb fogalom, mely mindenkinek a saját munkáját jelképezi.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése