Szilágyi István (1938-) Kô hull apadó kútba c.
regényében (1975) a társadalmi, lélektani,
mitológiai rétegek
egységbe szervezésével, az ezekhez kapcsolódó
esszéisztikus
reflexiókkal, az idôsíkok és nézôpontok
lélektani motivációjú
váltásaival
az emberi létezés
általánosabb törvényeinek vizsgálatára
vállalkozott. Az agancsbozót c. regényének
(1989)
minden
részletezô helyszín- és cselekményleírása fojtogató titkokat ígér.
Három
férfi vasat ver,
kardokat kovácsol egy
szurdok mélyén lévô
sziklahámorban. Megjelenik egy negyedik: ô
mesél.
Hasonlítgatja a kinti és a benti világot. A
"Velünk Rendelkezô
Szándék" bennük érlelôdô munkáját, az
ahhoz igazodást figyeli s figyelteti
társaival. Érzékeljük, hogy a létrôl van
szó, hogy a négy férfival akkor is minden
megtörténik, mikor
a kalapálásról áttérnek az acél edzésére,
mikor szarvasmájat
darabolnak vagy viperákat kerülgetnek. S
amikor kérdéseket
tesznek fel.
magyar széppróza
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése