Robbe-Grille
(Franciaregény)
A
prózairodalom egyik jelentôs irányzata az 50-es években
megjelenô
francia "új regény". Az iskola tagjai igen különbözô
karakterű
alkotók, akik sok vonatkozásban eltérô
nézeteket
is vallanak, de mindannyian azt a célt tűzték
maguk elé, hogy
keressék a regény korszerű formáit.
Az
irányzat legjelentôsebb képviselôje, Alain Robbe-Grillet
(alen
robgrijé; 1922-) lényegében próbálta megújítani a polgári
regényt.
Csak annyit ír le a szereplôk környezetébôl,
amennyit azok közvetlenül érzékelnek.
Szereplôinek jelen idejű tudatában a
jelenbeli
történés, a múlt emlékképei, a jövendô várható
és elképzelt
eseményei keverednek. Az író a jelenségek
tárgyilagos leírását adja, tárgyi
világa nem hordoz szimbolikus jelentést.
"A világ se nem jelentéssel bíró,
se nem abszurd. Egyszerűen csak van. " A
mértani pontosságú, érzelemmentes
leírások
az olvasóban szorongó nyugtalanságot váltanak ki. A regényben
a
tárgyak
nem önmagukban jelentôsek,
hanem ahhoz a
tudathoz való
viszonyukban, amelyben megjelennek.
Útvesztô c. regényének (1959)
egyetlen szereplôje a
történetmondó, aki
szobájában
elmélkedve a körülötte
látható tárgyakból s
az azokhoz
kapcsolódó asszociációiból történetet
költ. A regény azt a folyamatot rögzíti,
ahogyan a történet
megfogamzik és kialakul az elbeszélô
tudatában. Az író tehát
a történetet a történet létrejöttének
folyamatával együtt hozza
tudomásunkra.
A 60-as években a
dokumentumirodalom újabb hulláma támad fel. Az
olvasó
mintha
bizalmatlan lenne az
irodalmi fikció áttételein
keresztül
érvényesülô
általánosítással szemben, és
érdeklôdése az egzakt tényeket
leíró
dokumentumirodalom felé fordul. A
tények persze esetleges
részletelemek, néma
adatok, az írói feldolgozás, a művészi megjelenítés
azonban fel is tárhatja tartalmukat, anélkül,
hogy a dokumentumszerű hűség
látszata
elveszne. A tényirodalom témái nem csak történelmi és
politikai
események lehetnek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése