Radnóti Miklós : Idill és halál

Radnóti Idill és halál

kifejezése költészetében

(1909, Budapest - 1944, Abda)
A fasizmus, a második világháború borzalmainak fegyezett, tiszta hangú megszólaltatója a magyar lírában. Személyes sorsa is tragikus: az emberirtás áldozata lett. Lírájának legfőbb jellemzői a harmoniakeresés, az értelemtisztelet, a magatartás, a szerkesztés és a forma szigora. Legérettebb, legmaradandóbb verseit a bori (Szerbia) munkatáborban írta.
Radnóti huszonnégy éves volt Hitler hatalomra jutásakor, de azonnal megérezte, hogy zsidó származása miatt újtában lesz az új, terjedő hatalmi ideológiának. Mint a bika... című versében mintegy "bejelenti", hogy lezárult egy korszak, s jön a küzdelem időszaka. Már ekkor írt verseire is az jellemző, hogy minden sort gondosan megmunkál, mert a a célja, ogy a versen ne érződjék, hogy szavakból írták, miként a strasbourgi katedrálison sem látjuk az egészet létrehozó köveket (Ikrek hava).
Még egy párizsi út megadatik neki, még doktorrá avatják "summa cum laude" miősítéssel, megkapja tanári diplomáját, de ezután már a "magatartáskijelölő" versek korszaka következik.
E versekben Radnóti újabb és újabb aspektusokbók és más-más kiváltó élményhez kötődve megfogalmazza azt, hogy az elkövetkezőkben az üldözött, majd elhallgattatott költőnek hogyan kell viselkednie.
A XX. század talán legszebb hazafias verse a Nem tudhatom. Olyan intim világként festi a hazát, melybe a komondor, a szöcske és Vörösmarty egyaránt beletartozik, És miként az Úr Babits Jónásának elmagyarázza, hogy miért kell megkegyelmeznie Ninivének, úgy kér Radnóti a költők, a csecsszopók és a bűntelen munkások nevében isteni irgalmat. "Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép" - írja Radnóti, s ezzel mintegy kijelöli helyünket a felelősök és az áldozatok között úgy, ahogy a történelmi igazságszolgatáltatás szellemében mindmáig érvényes. A vers utolsó sora aggodalmat, a nemzetért érzett felelősséget árasztva borul a költeményre.
E költői korszak lezárása a Töredék. Minden versszaka egyformán kezdődik ("Oly korban éltem"), mert hogy mindent el akar mondani e korról a tanú és a szenvedő ember jogán.
Érdekesen jelennek meg Arany A walesi bárdok című balladájának motívumai: "Ne szülj rabot te szűz, anya ne szoptass csecsemőt" írja Arany az önkény éveiben. Radnótinál ez így áll: "Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt".
A szerbiai Borban születik az Á la recherche.... , melyben a költő megkísérli a zugligeti vendéglőbeli, azóta már szétszóratott barátait feltámasztani az emlékezés módszerével. A ver ssokat idézett sora, hogy "ami volt, annak más távlatot ád a halál már", egy nemzedék fájdalmas sóhajává vált. Azoké, akik "túlélték" a világégést, de történelemszemléletüket a II. világháború alapjában változtatta meg.
Az Erőltetett menet tragikuma után már csak a Razglednicák következnek. A négy képeslapra írt vers a század szörnyű dokumentuma. Miközben "ágyúszó gurul" és "égnek a kazlak", Radnóti képes meglátni a "tóra lépő apró pásztorleány" idilli jelenetét.
Az egész korszak antifasiszta lírájának egyik csúcsa ez a költészet. Noha terjedelmében nem nagy, azz egyik legegyetemesebb mondanivalójú és értékű része a korabeli magyar irodalomnak.