Radnóti Miklós : Eclogák

Radnóti Miklós Eklogák
Általános jellemzés: Az ecloga szó latinul válogatást jelent. Theokritoszra vezethető vissza - pásztorénekek idilljének szembeállítása a városi élettel. Vergiliusnál a pásztorbeszédes forma, a motívumkincs megmarad, de ezek a pásztorok már művelt, világot látott emberek és itt már két értékrend áll egymással szemben: civilizálatlan, barbár világ és a kultúrált világ, ahol a művészet, ez az embert segítő mentalitás is jelen van. Radnóti 1937-ben Vergilius emlékére lefordítja a IX. eclogát - változik a művészete. Szonettforma jellemző rá. A szabályosságot választja a barbársággal szemben. Hexameterek.
I. ecloga: Latin idézet található az elején, ez a mottó Vergiliustól származik, ezzel a két kor közötti hasonlóságra utal. Tartalma: ahol a világ erkölcse elvész, akkor ott megbomlik a rend. A mű egy pásztor és a költő dialógusából áll, de lehet, hogy ez csak egy belső vita, egy önmagával folytatott dialógus kivetítése. Az egyforma sorok és a hexameterek adják a ritmust. A kezdés tele van a természet képeivel. A pásztor kérdése viszonylag jelentéktelen dologra kérdez rá. A pásztor 2. szövegében már meg-megbontja ezt az idillt, a tócsa képe, április bolondja. Elfagynak a szép tulipánok - megsemmisül a szépség. Disszonáns természeti kép. A költő válasza már teljesen elszakad az idilltől - "undorodom csak". A pásztor kíváncsi ennek az okára. Spanyolországból indul, de kitágítja egyetemessé. Ember, állat együtt menekül, felsorolás - felnagyított kép. Mintha egy film képkockái jönnének "annyi halott..., hogy nincs aki eltakarítsa". Szűkül a kör: Garcia Lorca személyes sorsa. A legnagyobb fájdalom, hogy nyom nélkül tűnt el - nemcsak fizikai léte, hanem a művei is elpusztultak. Amikor a pásztor ismétel: "nem menekült. Meghalt" - kopogás, József Attilára utal. Végül a költő saját magáról beszél. A költő hogyan élhet ebben a világban - olyan, mint egy megjelölt tölgyfa. Berzsenyi: Magyarokhoz I., Filemon & Baucis. Utolsó sor: a szörnyűségeken, borzalmakon az erkölcsi tudat menthet át.
IV. ecloga: Költő és hang párbeszéde - itt már egyértelműbb, hogy egy személy van. A hang megfoghatatlan, az ekloga kellékeiből csak a párbeszédes forma maradt meg. Múlt-jelen-jövő --> a jövő a feloldozó halált jelenti. A szabadság jelenti a vers magját. 1. vsz. születés, biológiai kép: de már ez is a világ ellenére történt. Hang - talán nem véletlen, hogy a betegségek ellenére megmaradt, a sors célt adott neki. Szentenciaszerű súlyos megállapítás: "Őrök kísértek végig". A hang szép dolgokat említ az életből, de a költő szerint "rabságból ezt se látni". A létében szerette volna átélni a természet szabadságát. Érett gyümölcs, vihar képe - halálra érek én is. De a gyümölcs halála természetes. Egy dolog van, amit tehet: cselekedni - a költő írjon, ha máshova már nem, akkor az égre.
VII. ecloga: Elemzés: 1, a címből kiemelni az ecloga versben tartalmazott formai követelményeit 2, röviden a témája 3, vershelyzet, beszédhelyzet 4, vers elejének értelmezése, mely téma a végén újra előkerül - összehasonlításuk 5, egyéni és fogolytársak sorsa, változásai 6, hangulata, zeneisége.
1. formailag - hexameter megvan, de nem párbeszédforma, bár nagyon áttételes intim kapcsolatban jelen van a hang, már csak a környezet miatt is. Természetből való építkezés hiányzik. El tudja fogadni a borzalmakat, rettenetet a gondolatai segítségével.
2. lényege: szerelmi vallomás, saját egyéni sorsának a jellemzése, de közben egy közösség álmait, vágyait szólaltatja meg; az otthon és a haza iránti vágyódása is megszólal.
3. indító beszédhelyzet, lírai én, E/2 "látod-e drága?". Mások álmai is megszólalnak, csoda reménye --> tágabb érvényű - nem csak kettejük intim beszélgetése, hanem mindenkinek - milyen körülmények közé kerültek.
4. Szögesdrót képe, alkonyi félhomály arra indítja a szereplőket, hogy valójában rabok, de a képzelettel szabadok. Idő megjelenése - alkony, ahol már csak az ész "látja" a szögesdrótot, a rabság megmásíthatatlanságát. Rövidesen este lesz, csak a költő van ébren, a körülötte levő környezet ijesztő, rettenetes. Az idő múlik, a félig szítt cigaretta a hitves csókjának íze helyett. "A drótok a hold fényében újra feszülnek". Elhelyezkedését tekintve a képzelet található középen, a valóság adja a keretet. De a képzelet mégsem szakad el teljesen az eddigiektől - borúlátó, pesszimista hangulatú a vers. A szerelméhez fűződő érzését egyszerű szavakkal mesterien fogalmazza meg (6.).
5. mindannyian egyek (test), annak ellenére, hogy más nemzetiségűek. Egyéni és társas lét állandó váltakozása, de egy ponton eltér - a társak alszanak, a költő virraszt, s ő tudja, hogy csak az álom segítségével szabadulhatnak, de valójában nem, bár a társak még reménykednek. A haláltudat már bizonyosság.
Töredék: egyesek szerint ez a vers jelenthetné a VI. eclogát. (Meredek út c. kötetben). Hexameter, ecloga-elemek elmaradnak. De a virtuozitás, pontosság jellemző rá. 1944. május 19. egy nappal az utolsó behívóparancs előtt. A 3 a mesében szerencsés, de Radnóti életében meredek út. Utolsó lehetőség, hogy kéziratait átadja feleségének.
Elemzés: 1, miért töredék a címe? 2, miért a múlt idő, igeidők 3, korjellemzés, sorrendje, magatartás, erkölcsi értékek 4, arány, mondatok - vsz.-ok ---> ritmusa a versnek 5, beszédhelyzetnek megfelelő forma, személyre jellemzés miért a harmadik személy, pedig a kezdésben ("Oly korban éltem én" 6, személyes, a költőre vonatkozó részek a korjellemzés.
1. Annyi a bűn, szenny, hogy erről kimerítő leírást adni lehetetlen. Vagy: az utolsó két vsz. végét kipontozta (extra-lingvisztikai eszköz). Kimaradt az idill. A végén a költőre vonatkozó: a költő is csak hallgatott, nem szólhatott szabadon.
2. felfogható úgy, mint végrendelet. Önmagában is tiltakozás és vád ---> de remény van, hogy a jövő szebb lesz és ez a jelen csak történelem lesz.
3. az ember elaljasult, pszichológiai dolgokat említ. Kéjjel ölés - koncentrációs tábor 1., 2. vsz. - tömegpszichózis, az emberi értékek a visszájukra fordultak, még a tiltakozókat (szót emelők és némák) is utálták. Ami emberré tesz, az itt lehetetlen lesz, az emberek szívesebben halottak, mint élők. Utolsó vsz. költő - hallgatás ez abszurd pár. Szűkítés: egész emberiség - zsidók - egy család. Ézsaiás - megjövendölte az eljövendő végzetet.
4. a főmondatból hiányzó részeket mellékmondattal fejezi ki. Gondolatritmus pótolja a verstani fegyelmet, amit eddig az eklogákban láttunk. A mondatok szabályos megszerkesztettsége adja az erőt, a vers fegyelmezettségét.
5. én és az ők különböznek, az egészet kívülállóként tekinti, a hitelességet erősíti ezzel. A beszélő és a hallgató viszonya. Az E/1 hitelesség, 3, személy a kívülállóság.
6. az utolsó előtti és az utolsó vsz.-ban.