2012. december 2., vasárnap

Mikes Kelemen


Mikes Kelemen (1690–1761)

 
 
A magyar kultúrtörténet egyik legtisztább, leginkább szeretetreméltó alakja, a hazájából számkivetett, de azt soha el nem felejtő ember jelképe: “Úgy szeretem Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont.”
 
Az 1908. január 1-jén induló Nyugat című folyóirat címoldalán Beck Ö. Fülöp kisplasztikája, Mikes-érme látható. 1690-ben Zágonban született, református kisnemesi családban. Apja halála után katolizál. A kolozsvári jezsuitáknál tanul. 17 éves korában lép II. Rákóczi Ferenc szolgálatába, mint apród, s a fejedelmet annak haláláig szolgálja.
 
1711-ben követi az emigrációba a fejedelmet: Lengyelország, Anglia, 5 év Franciaország. 1717-ben III. Ahmed szultán befogadja őket Törökországba, majd külpolitikai nyomásnak engedve a fővárosból Rodostóba helyezi a magyar kolóniát. Élik az emigráció mindennapi életét, egyre fogyó reménnyel a hazatérést illetően. Románc szövődik Mikes és Kőszeghy Zsuzsi között, akinek “igen fösvényen osztogatták a szépséget”, de a lányt Bercsényihez adják feleségül – “Rendszerint a szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg.” 1735-től, a fejedelem halála után Rákóczi Józsefet szolgálja. 1738–39-ben Erdély határáig jut el, de amnesztiára hiába vár, sőt 1740-ben Mária Terézia véglegesen megtiltja a hazajövetelt. 1758-ban a magyar kolónia vezetője. 1761-ben hal meg.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése