Az ember tragédiája
Keletkezése:
-Madách: "Kezdtem 1859 február 17.-én, végeztem 1860 március 26.-án"
-1857 körül kezdett foglalkozni a témával.
-1859. február 17. - 1860. március 26.
-Elsõként Szontágh Pálnak olvasta el.
-történeti hitelesség szempontjából néhány jelentõs változtatást javasolt.
Madách elfogadta.
-Szontágh javaslatára 1861 elején átadta a kéziratot Arany Jánosnak:
- Arany elõször nem is akarta elolvasni, gyenge Faust utánzatnak vélte, majd 1861. szeptember 12-én levelet ír Madáchnak, néhány stiláris javítást javasol Ù õmiatta kerûlt a mû végére: "Küzdj és bízva bízz"
-1861. október 31-én a Kisfaludy Társaságnak bemutatja a mûvet.
-1862. január 12-én jelent meg kiadásban elõször.
-1863. - második, javított kiadás. Ez a végleges
Keletkezésének családi okai:
-felesége elhagyta
-öccse meghalt
-nõvére családját meggyilkolták
Társadalmi, politikai okok:
-az 1848-as szabadságharc bukása utáni általános kiábrándultság
a mûnek minden kor számára van érvényes mondanivalója, nem csak Madách korát veszi alapul. Ugyanis elsõsorban inkább kérdez, mint kijelent, s ezek a nyugtalanító kérdések, melyekkel a mûben foglalkozik sohasem idejemúltak
-a tragédia nem a Mo.-i nemzeti problémákról szól, az egész emberiség nevében nyilatkozik
Fogadtatás:
-általában alapvetõen pozitív vélemények
-negatív véleményeket is kapott a költemény
-többen pesszimistának tartották a Tragédiát
-Goethe Faust, Byron Káin és Ábel, Victor Hugo Századok legendája címû mûvekkel helyezték egy sorba
-néhány javítási javaslatot elfogadott Madách Madách elfogadta
jellemzõi:
-mûfaj: 15 felvonásos drámai költemény (1. ilyen a Faust volt)
mûfaji elõzményei: -Goethe: Faust (alapkérdés: elérhetõ-e a boldogság)
-Milton: Elveszett Paradicsom (Ádám alakja, kerettörténet)
-Vörösmarty: Csongor és Tünde (parabolikus mese a boldogságkeresésrõl)
- elég hosszú - nem jó színpadra vinni
hatalmasat ölel át idõben, sok színváltás:
idõ: 1. bibliai (idõtlen idõ) /keretszínek/
2. történelmi idõ /az olvasóhóz képest a múlt, Madáchhoz képest a jelen vagy a múlt/:
-IV-V. szín: antikvitás
-VI-VII. szín: középkor
-VIII-XI. szín: kapitalizmus kora
3. jövõ /12-14. szín Ù laboratórium, ûr, jégkorszak/
tér: 1. a történelmi idõben Földi színtéren játszódik
2. az ûrjelenetnél ki kíván szakadni a szokásos térbõl Ù idõtlen tér
-minden történelmi korszak legjellegzetesebb helyét és idejét választja ki Ù fordulópontokat mutat be
azt mutatja be, ami miatt változnia kellett az adott korszaknak
-alapkérdések:
-mi az emberi élet célja?
-mi a küzdelmek jelentõsége, ill. érdemes-e küzdenünk, vagy végzet nehezedik ránk?
-mi a nagy eszmék jelentõsége a történelemben?
-milyen a férfi és a nõ viszonya?
-van-e lehetõsége az embernek a fejlõdésre, van-e emberi fejlõdés, tökéletesedés?
-az egyén és tömeg viszonya
-a tudomány szerepe az emberiség életében
-a szabad akarat problémája.
-a tragédia létrejöttének elsõdleges forrása az emberi haladásért folytatott küzdelem értelmetlenségének élménye
-drámaiság legalapvetõbb forrásai:
1. a mitikus keret konfliktusa
2. az álomjelenetek válságjellege
3. összeütközés Ádám és a tömegek között
-szerkezeti jellemzõk:
-párbeszédekre alapul, nincs benne elbeszélés
-keretes szerkezetű
-színenként önálló cselekmény
-magas szintû, emelkedett költõi nyelv
-tragédia verselése:
-Verses dráma.
-Párbeszédes részek: rímtelen ötös (10 szótagos), és hatodfeles (11 szótagos) jambusi soro
-Lírai betétek: különbözõ formájú rímes költemények
-ezeken kívül többfajta verselés található meg: -másképp halljuk az Angyalok karát, a 3fõangyal hozsannáját az Úrnak, Cluvia dalát, Hippia énekét, a Londoni színben kiszûrõdõ halk dallamot...
a mû szereplõi:
Lucifer:
-fõangyal
-nem dícséri az Úr mûvét, kétségbe vonja a teremtés értelmét Ù szerinte: "hiányzik az összehangzó értelem", hiányzik
a cél, a változás (igen kimagaslónak képzeli magát, szinte egyenrangónak az Úrral)
nem veszi tudomásul az Úr hatalmát, ezért elûzi õt, de neki adja a hallhatatlanság és a tudás fáját
(nem fél önmagától, nem fél kimondani a gondolatait)
-célja: az Úr világának megdöntése, úgy, hogy az emberi történelem teljes kilátástalanságával értelmetlenné tegye a teremtést,s így saját igazát bizonyítaná
- e célját úgy kívánja elérni, hogy megsemmisíti az elsõ emberpárt, úgy, hogy Ádámot kétségeibe hajszolja,
s így az öngyilkosságba kergeti Ù meg akarja akadályozni az emberi történelmet
-Ádám és Éva, miután kiûzetett a paradicsomból látni akarják jövõjüket, hogy érdemes-e vállalniuk a
küzdelmeket
(Ádám: Viszi-e elõbbre az embert a történelem
Éva: "Hadd lássam...Nem lankad-é el, nem veszít-e bájam?")
-Lucifer tudatos állhatatossággal mutatja meg nekik a jövõt Ù 1-1 kor hanyatlásának idõszakát mutatja be, így a negatívumok dominálnak /így az álomjelenetek nem torz képet adnak a történelemrõl/
Äa történelmet értelmetlennek akarta mutatni ádám elõtt
-szerepe a mû folyamán változik, átalakul
-kommentáló szereppel bír
-a mítoszokban az Úr és Lucifer ellentétek, itt viszont az alapkérdésekben egyetértenek
-Ádám társa kísérõje - nagy igazságokat mondd ki, hamis illúziókat leplez le
-éles elméjû kritikus
- a "fagylaló észt",a rideg tudományokat képviseli
-végzete a szüntelen bukás, de ennek tudatában is vállalja a lázadó szerepét, s minden vereség után újrakezdi a harcát
-Lucifer alakja (Szontégh Pálról mintázza), az érzelem, a lelkesedés hiányát képviseli, õ a "tagadás szelleme"
Ádám:
-a történelmi színek a kronológikusság mellett a fõhõs belsõ lelki fejlõdését is tükrözik:
-az õ tudásvágya indítja el a drámai folyamatokat - a jövõbe szeretne nézni, tudni akarja miért kell majd küzdenie, illetve érdemes-e küzdenie jövõjéért
(amikor elhagyja az urat úgy érzi, önmaga lett önistenévé)
-ahogy öregszik, cselekvõbõl szemlélõ ember lesz
-mint az eszmék képviselõje kerûl szembe a tömeggel
-a hinni akarást Ádám, kétségeket Lucifer képviseli
Lucifer a kétségeivel, bírálataival, tagadásaival azonban nem fogja vissza Ádámot, sõt ezekkel készteti mindig
újabb és újabb küzdelmekre
Ádám és Lucifer egymással szembenálló eszméket testesítenek meg
-Ádám a IX. színig formálja az eseményeket, azután csak szemlélõként van jelen
alakváltozásai:
I-III.
szín: |
Ádám |
(Mennyek,
Paradicsom, Pálmafás vidék) |
IV.
szín: |
Fáraó |
(Egyiptom) |
V.
szín: |
Miltiádész |
(Athén) |
VI.
szín: |
Sergiolus |
(Róma) |
VII.
szín: |
Tankréd |
(Konstantinápoly) |
VIII.;X.
szín: |
Kepler |
(Prága) |
IX.
szín: |
Danton |
(Párizs) |
XI.
szín: |
"élemedett
férfiú" |
(London) |
XII.
szín: |
Ádám,
Falanszter ruhába öltözve |
(Falanszter) |
XIII.
szín: |
Ádám,
mint öreg |
(az
ûr) |
XIV.
szín: |
Ádám,
mint megtört aggastyán |
(a
távoli eljegesedés korszakában) |
XV.
szín: |
Ádám |
(Pálmafás
vidék) |
-Mindig Ádám és Lucifer között áll
velük szemben õ a sokszínû és változatos természetet képviseli - alakja színrõl-színre változik, többféle karakterben jelenik meg
hol romlást, hol menekvést jelent Ádámnak, küzdelmeinek néhol akadályozója, néhol segítõje -
- az érzelmeivel tudja visszatartani Ádámot, rávezeti a kor és a saját hibáira is
(a szerelem az emberi gyengék ellen érvényesülõ erõ)
-nagyon fontos szerepe van: õ miatta nem lehetnek most a Paradicsomban Ö mégis õ az aki örök bájával és érzelmességével képes mindig felidézni az Éden szépségét
(Éva vezeti rá a bûnre Ádámot, de õ menti meg a pusztulástól is)
-õ Lucifer legnagyobb ellenfele, hiszen vele szemben nem hatásosak kijózanító érvei, õt nem tudja manipulálni
-fiatalságát mindvégig megõrzi, és a Londoni színben egyedül õ lépi át glóriával a sírgödröt
-Ádám az õrõk férfi, Éva az örök nõ Ü minden színben meg kell lelniük egymást
(a történelmi színek fõhõsei jelképesek)
alakváltozásai:
I-III.
szín: |
Éva |
(Mennyek,
Paradicsom, Pálmafás vidék) |
IV.
szín: |
a
rabszolga neje |
(Egyiptom) |
V.
szín: |
Lucia |
(Athén) |
VI.
szín: |
Júlia |
(Róma) |
VII.
szín: |
Izóra |
(Konstantinápoly) |
VIII.
szín: |
Müller
Borbála |
(Prága) |
IX.
szín: |
a
márki testvére, pórnõ |
(Párizs) |
X.
szín: |
Müller
Borbála |
(Prága) |
XI.
szín: |
polgárlány |
(London) |
XII.
szín: |
anya a
Falanszterbõl |
(Falanszter) |
XIII.
szín: |
- |
(az
ûr) |
XIV.
szín: |
az
eszkimó neje |
(a
távoli eljegesedés korszakában) |
XV.
szín: |
Éva |
(Pálmafás
vidék) |
-a dráma szerkezete Hegel történelemfilozófiájából származik:
-Hegel objektív idealista Ù idealista alapon dolgozza ki a dialektika elvét
dialektika: mindig tagadja az újat, a tagadást is tagadja, így az újabb tézis is tagadja
-a történelmet tézis-szintézis adta mozgásnak ábrázolta
-azt gondolta, hogy a nagy emberek nem szülõi a nagy gondolatoknak, csupán eszközei
(-a létezõ legmélyebb alapja az abszolut eszme, ami a tézis, szintézis, antitézis elmélete alapján bontakozik ki)
-a létnek 3 mozzanata van:
1. lét (tézis) -a tiszta lét (tézis) a kezdet, mivel az a tiszta gondolat
2. semmi (antitézis)
3. levés (szintézis)
-a mûben: 1. tézis: szolgál egy eszmét
2. semmi: csalódik benne = antitézis
3. levés: új eszme utáni vágyakozás = szintézis
(majd újból csalódás következik)
Valamennyi történelmi szín elején Ádám egy eszméért lelkesûl (tézis). A valóság eseményei azonban erre rácáfolnak (antitézis) Rádöbben, hogy az eszmét az adott körülmények között nem tudja megvalósítani és egy új eszme születik (szintézis)
-az eszmék szerepe a mûben: Az ember tragédiájában nem a történelmet akarta bemutatani, hanem azoknak az "uralkodó eszméknek" sorsát és szerepét, amelyek az õ világnézetének alapját képezték, s amelyek az 50-es évek folyamán különösen kétségessé váltak. Ezek az eszmék általános emberi törekvéseket is illusztrálnak.
(pl. dicsõség vágy, a hedonizmus, a közélettõl való elfordulás, a földi-anyagi világból való elvágyodás).
Az egyes eszmék bemutatására a történelembõl olyan korokat választott, amelyekben az akkor uralkodó eszme a kortudat szerint leginkább érvényesült. (Ezeket a korokat kronologiai rendben helyezte el.)
-A töténelmi színek konfliktusát az eszmék szülik:
Az Ádám képviselte nagy, szent eszmék és az eszméket megtagadó gyakorlat közötti összeütközés
Ä-Szimbolikus értelmû és sûrített jelenetek ezek. Az egyes jeleneteket az ellentétek törvénye hozza kapcsolatba egymással. Minden eszmére egy vele többé-kevésbé ellentétes eszme következik. Minden emberi törekvést egy vele ellentétes irányú törekvés vált fel. Ezeknek a különbözõ társadalmi képeknek közös a lényege: egyik sem képes az embert igazán boldoggá tenni
-a legjelentõsebb eszmékszmék:
Testvériség
Szabadság
Kereszténység
Tudomány
Szabad verseny
-Madách célja: az eszmék harcát az emberiség történelmének tükrében bemutatni.
Kora nagy kérdéseire keresi a választ. Ezek a kérdések azonban általános érvényûek, ettõl olyan nagyszerû ez a mû
(tét: az ember pusztulása vagy megmaradésa)
-Az eszmei mondanivaló és a téma látszólag pesszimista, azonban végsõ kicsengése elõremutató: a végsõ tanulság
az emberiség és az ember harca a felemelkedésért nem hiábavaló.
szerkezete
keretszínek: (1-3., 15. szín) Ù biblikus színeknek is szokás nevezni
-külön drámai egységet alkotnak
-itt fogalmazódnak meg a mû nagy kérdései (vitte-e elõbbre az embert a történelem, érdemes-e a küzdés)
-ezekben a színekben vannak utalások az ember céljára is:
Úr: "Küzdj és bízva bízz"
Ádám: "Az ember célja a küzdés maga"
Lucifer: "Küzdést akarok, diszharmoniát"
I.
szín: (Mennyek) |
-harmónia,
majd Lucifer tagadása, a teremtés bírálata Ù Lucifer számûzése a
Paradicsomból, megkapja a tudás és a halhatatlanság fáját |
II.
szín: (Paradicsom- ban) |
-teljes
összhang, Lucifer csábítása Ù Lucifer elhatározza, hogy megsemmisíti az elsõ
emberpárt, hogy saját igazát bizonyítsa, miszerint õ is kezdettõl fogva
létezik és képes változtatni azon amit az Úr elképzelt |
III.
szín: (Paradicsom-on kívül) |
-Ádám
tudásvágya Ù Lucifer álmot bocsájt az elsõ emberpárra, hogy kiábrándítsa õket
a jövõbõl |
IV.
szín: (Egyiptom) |
tézis: az ember
maximális szabadságát az örök dicsõségben és hírnévben találhatja meg: Ádám ifjú fáraó, övé minden hatalom, dicsõség Ö mégsem boldog (nem elégítheti ki az uralkodás öröme, hiszen mindezt nem magának köszönheti, nem harcolt érte) antitézis: ez milliók szabadságába kerûl szintézis: a milliók szabadságát kell megvalósítani |
V. szín: (Athén) |
tézis:
az
elõzõ szín szintézise antitézis: a nép Miltiádész ellenfordul, így Ádám rájön arra, hogy a nép még éretlen a szabadságra, éretlen arra, hogy uralkodjon Ù Különbözõ demagógok hatása alatt áll a nép, nincs szabad akarata Ádám: "Csak egyedûl én voltam bolond, hivén, hogy ilyen népnek kell a szabadság" szintézis: Élvezzük az életet, csak magunkkal törõdjünk, menekülés a gyönyörbe (hedonizmus: élvezetek mértéktelen hajszolása) |
VI.
szín: (Róma) |
tézis:
az
elõzõ szín szintézise antitézis: az ilyen életbe azonban hamar bele lehet unni, nem az eszmének, hanem az életformának, az élvezetekbe menekülésnek a csõdjét mutatja szintézis: új világot kell megvalósítani, amelyben a szeretet, a testvériség kerûl elõtérbe |
VII.
szín: (Konstantinápoly) |
tézis:
az
elõzõ szín szintézise antitézis: ez a szeretet nem tud megvalósulni, mivel a keresztes háborúk, az egyház tanításai dogmákká merevednek és emiatt ártatlan emberek halnak meg (emberáldozatok). a polgárok már nem bíznak senkiben. szintézis: nincs értelme a dicsõ eszmék megvalósításával törõdni, így Ádám a tudományokba menekûl |
VIII.
szín: (Prága) |
tézis:
az
elõzõ szín szintézise antitézis: a tudós nem beszélhet a felfedezéseirõl, mert azok ellenkeznek az egyház tanításaival Ù Ù a tudós ki van szolgáltatva a társadalomnak (ehelyett Keplernek horoszkópokkal kell foglalkoznia Ù áltudomány) szintézis: menekülés az álomba, egy olyan világot akar létrehozni, amelyben az egyenlõség a szabadság és a testvériség is megvalósul (ez lenne a megtalált koreszme) |
IX.
szín: (Párizs) |
-ez a
szín centrális helyen van, kiemelt, tartalmi és formai szempontból is középen
helyezkedik el: -a kepler szín keretet ad neki -álom az álomban -Ádám idáig formálója az eseményeknek, itt álmodja, hogy az, közben csupán tudós szemlélõje, majd ezután a rész után csupán szemlélõvé lép át tézis: az elõzõ szín szintézise antitézis: a nép még nem érti meg õt és kivégzik Dantont szintézis: nincs konkrét szintézis, de az elõbb hírdetett eszmét nem szabad feladni Ádám nem ábrándul ki ebbõl a színbõl de ez nem a "valóság" volt |
X.
szín: (Prága) |
tézis:
az
7. szín szintézise antitézis: eben a világban nem tud fejlõdni a tudomány szintézis: egy új világot kell létrehozni, ahol a koreszme is megvalósítható |
XI.
szín: (London) |
-Madách
jelene, a kapitalizmus kora, megjelenik benne a kor összes jellegzetes
figurája és ezzel a kor nagy problémái is (itt van a legtöbb szereplõ) -Ádám itt már nem aktív hõs, csak szemlélõje az eseményeknk. Már nem a koreszmék képviselõje és harcosa, az ésszerüség nevében kritizálja azt, amit lát innentõl kezdve a drámai jelleg erõsen lecsökken és a filozófiai jelleg kerûl elõtérbe tézis: az elõzõ szín szintézise antitézis: az egész társadalom csak haszonlesés, minden eladó, minden áruvá vált szintézis: Ádám a menekülés ismét a tudományban látja, és ismét a szabadságot kívánja megvalósítani |
XII.
szín: (Falanszter) |
tézis: az elõzõ szín
szintézise antitézis: a társadalmat tudósok vezetik, akik nem tûrik az egyéniséget új kérdés a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése "E gyermeket orvosnak kell tanítani Ebbõl pásztor lesz..." |
XIII.
szín: (Ûr) |
-Ádám
ide menekül a földrõl, ez a szín megszakítja a történelmi utazást Ù térben és
idõben is kiesik itt Ádám tapasztalja, hogy az anyagi léttõl valóeltávolodás szegénnyé, tartalmatlanná teszi az életet "szerelem és küzdés nélkül mit ér az élet? " -rájött, hogy a nagy eszmékért vívott küzdelem értéke akkor sem csökken, ha nem hozza meg a remélt eredményt - feleszmélése után ismét vissza akar menni küzdeni: "A cél voltaképpen mi is? A cél, megszûnte a dicsõ csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga" |
XIV.
szín: (jeges vidék) |
-A
történelem vége, az ember nem tudta legyõzni a természeti végzatat. Az ember
állattá alacsonyodott, tehetetlen az emberiség, sorsát már nem irányíthatja -értékeli az összes történelmi színt: értelmetlennek találja a történelmet Ù az eszmék megvalósíthatatlanok, negatívvá lesznek (és itt már nem is születnek újak) Ádám már nem akar többet tudni |
XV.
szín: (Paradicsomon kívül) |
-Ádámot
nagyon megviseli az amit látott, öngyilkos akar lenni, de Éva anyasága
visszatartja -az Úr újra kegyeibe fogadja Ádámot: "Uram legyõztél. Ím porban vagyok Nélkûled, ellened hiába vívok: Emelj vagy sújts, kitárom keblemet" itt bukott meg Lucifer. Egy újabb esélyt kapott az ember. |
-a mû utolsó sora: "Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál"
Az ember tragédiájának szerkezetét kezelhetjük úgy is, hogy a mû eddigi része az elsõ szerkezeti egység és ez az egy sor a végkövetkeztetés, az összegzés és a tanulság egybesûrítése
-az Úr színben Ádám szavaival:
"A cél voltaképpen mi is?
A cél, megszûnte a dicsõ csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga"
-Lucifer: "Küzdést akarok, diszharmoniát"
3) a 15. szín
-A 15. szín az elsõ hárommal együtt keresztszín, biblikus színeknek is szokták nevezni. Keretbe foglalják a történelmi színeket.
-külön drámai egységet alkotnak
-itt fogalmazódnak meg a mû nagy kérdései (vitte-e elõbbre az embert a történelem, érdemes-e a küzdés)
-ezekben a színekben vannak utalások az ember céljára is:
Úr: "Küzdj és bízva bízz"
Ádám: "Az ember célja a küzdés maga"
Lucifer: "Küzdést akarok, diszharmoniát"
filozófikus jellegûek
-ebben a színben az álomképek után Ádám fölébred Ù nagyon el van keseredve a szörnyen alakuló emberi történelem miatt. végtelen elkeseredésének oka, hogy utazása során minden Ádám által kitûzött eszme megbukott, így soha nem sikerûlt az 1-1 szín elején kitûzött célját elérnie Ô
Ô ugyanis minden történelmi szín elején ádám egy eszméért lelkesûl (tézis), a valóság eseményei azonban erre rácáfolnak (antitézis) és rádöbben, hogy az eszmét az adott körülmények között nem tudja megvalósítani, így egy új eszme születik (szintézis)
/pl.: IV. szín:
tézis: az ember maximális szabadságát az örök dicsõségben és hírnévben találhatja meg
antitézis: ez milliók szabadságába kerûl
szintézis: a milliók szabadságát kell megvalósítani/
-a probléma alapja az Ádám képviselte nagy, szent eszmék és az eszméket megtagadó gyakorlat közötti összeütközésben van
-eszmék, melyekért lelkesûlt: egyén maximális szabadsága, a milliók szabadsága, a testvériség, tudományok, szabadság, egyenlõség, testvériség, azaz az összefoglaló koreszme
-szabad akaratára hivatkozva öngyilkos akar lenni (az öngyilkosság ötletét Lucifer vetette fel Ádám elõtt)
-Ádám megint Isten fölé helyezi magát, azt hiszi, hogy szabadon dönthet, de ez lehetetlen:
az ember egyedül nem tud elérni szinte semmit, Ádám hiába próbált akármit is elérni, az Úr nélkül ez nem
sikerûlhetett neki ha Ádám meghalt volna az Lucifer gyõzelmét jelentette volna:
- Lucifer célja: az Úr világának megdöntése, úgy, hogy az emberi történelem teljes kilátástalanságával értelmetlenné tegye a teremtést,s így saját igazát bizonyítaná
- e célját úgy kívánja elérni, hogy megsemmisíti az elsõ emberpárt, úgy, hogy Ádámot kétségeibe hajszolja,
s így az öngyilkosságba kergeti Ù meg akarja akadályozni az emberi történelmet
-ha Ádám meghal azzal véget vet az egész történelemnek is, az õ szavaival élve: "vége a komédiának"
-itt már nem élnek benne azok az elhatározások, amelyeket az Ûrben fogalmazott meg:
-ott mondja ki, hogy szerinte mi az ember célja:
"A cél voltaképpen mi is?
A cél, megszûnte a dicsõ csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga"
-az itteni lelkesülése azonban teljesen odavész amikor meglátja mi lett az emberbõl. az ember állattá silányodott
az Úr végighallgatja Ádám kétségeit
-Ádámot Éva menti meg az öngyilkosságtól
a férfi-nõ kapcsolat az egész mûben fontos szereppel bír, a mû folyamán hol romlást, hol menekvést jelent Ádámnak, küzdelmeinek néhol akadályozója, néhol segítõje
-nagyon fontos szerepe van: õ miatta nem lehetnek most a Paradicsomban Ö mégis õ az aki örök bájával és érzelmességével képes mindig felidézni az Éden szépségét
-Éva vezeti rá a bûnre Ádámot, de õ menti meg a pusztulástól is
Éva: -Úgy viselkedik, mintha rész sem vett volna az egész utazásban Ù
Ùa tragédiát Ádám és Lucifer szemével látjuk (mivel Ádám volt igazán kíváncsi a jövõjükre), Éva nem volt mindig jelen
annak ellenére, hogy kevesebbet van jelen Ádámmal és Luciferrel szemben õ a sokszínû és változatos természetet képviseli, alakja színrõl-színre változik, többféle karakterben jelenik meg
Ù Éva kéréséhez híven végig szép és fiatal maradt :
"Hadd lássam én is, e sok újulásban
Nem lankad-é el, nem veszít-e bájam"
Ùanya lesz, õ lesz az emberiség szülõje, ezért már örökké élni fog
("Anyának érzem, óh, Ádám magam")
-azzal, hogy biztosítva van a jövõjük, az egész emberiség jövõje is biztossá vált, így értelmetlenné vált volna Ádám öngyilkossága
-mikor ezt megtudja Ádám térdre esik és elismeri vereségét az Úr elõtt, és így Lucifer is végleg megbukott:
"Uram legyõztél. Ím porban vagyok
Nélkûled, ellened hiába vívok:
Emelj vagy sújts, kitárom keblemet" elszakad Lucifertõl és az Úr újra kegyeibe fogadja
-majd Ádám az Urat faggatja, hogy hihet-e a rettentõ álmoknak (már nem akar öngyilkos lenni, de még mindig foglalkoztatja jövõje):
"Uram rettentõ látások gyötörtek,
És nem tudom mi bennök a való"
Az Úr azonban nem fedi fel a jövõt az ember magára van utalva az arasznyi létben
-Ádám utolsó panaszára: "Csak az a vég, csak azt tudnám feledni" az Úr optimista zárszavai felelnek:
"Mondottam, ember: Küzdj és bízva bízzál"
-Az eszmei mondanivaló és a téma látszólag pesszimista, azonban a végsõ kicsengése elõremutató
a végsõ tanulság: az emberiség és az ember harca a felemelkedésért nem hiábavaló
2) a tömeg szerepe, a nõ problematikája
Tömeg-egyén:-a történelmi színekben az egymást követõ részekkel szélsõséges helyzeteket mutat meg
-a páros színekben az egyén maximális szabadságát látjuk (Egyiptom, Róma, PrágaI., PrágaII.)
-a páratlan színekben a közösség, a tömeg hatalmát mutatja be (Athén, Konstantinápoly, Párizs, London)
Nõ: -Éva szerepének jelentõsége: mindig változik
sokszor jelenléte is túlmutat a szavain - az Édeni szerelemre emlékeztet vissza
-a férfi-nõ kapcsolat az egész mûben fontos szereppel bír - a mû folyamán Éva hol romlást, hol menekvést jelent
Ádámnak, küzdelmeinek néhol akadályozója, néhol segítõje (õ segít Ádámnak fölismerni a kor és a saját hibáit)
-Évának nagyon fontos szerepe van: õ miatta nem lehetnek most a Paradicsomban Ö mégis õ az aki örök bájával és érzelmességével képes mindig felidézni az Éden szépségét
-Éva vezeti rá a bûnre Ádámot, de õ menti meg a pusztulástól is
-a mû végén Éva úgy viselkedik, mintha rész sem vett volna az egész utazásban
- a tragédiát Ádám és Lucifer szemével látjuk (mivel Ádám volt igazán kíváncsi a jövõjükre), Éva nem volt mindig jelen
annak ellenére, hogy kevesebbet van jelen Ádámmal és Luciferrel szemben õ a sokszínû és változatos természetet képviseli, alakja színrõl-színre változik, többféle karakterben jelenik meg
- Éva kéréséhez híven végig szép és fiatal maradt :
"Hadd lássam én is, e sok újulásban
Nem lankad-é el, nem veszít-e bájam"
- anya lesz, õ lesz az emberiség szülõje, ezért már örökké élni fog
("Anyának érzem, óh, Ádám magam")
-azzal, hogy biztosítva van a jövõjük, az egész emberiség jövõje is biztossá vált
a történelmi színek:
IV.
szín: (Egyiptom) |
tézis: az ember
maximális szabadságát az örök dicsõségben és hírnévben találhatja meg: Ádám ifjú fáraó, övé minden hatalom, dicsõség Ö mégsem boldog (nem elégítheti ki az uralkodás öröme, hiszen mindezt nem magának köszönheti, nem harcolt érte) -(Éva, mint a rabszolga neje) Éva segít abban, hogy meghallja népe fájdalmas sóhaját. Éva menti meg erkölcsileg, érzékelteti vele önzõ dicsõségvágyát és ennek helytelenségét rájön, hogy az õ dicsõsége milliók szabadságába kerûl (antitézis) szintézis: a milliók szabadságát kell megvalósítani -a nép inentõl végig jelen van -az elején az egyén maximális uralma, majd a szín végén a tömeg elõtérbe helyezése egyén-tömegkülönbözõége: néha fel-fel vet 1-1 embert, de egyben sötét marad itt: a népnek a jajjgatáshoz, szenvedéshez való joga jelenik meg -Éva elfelejtette férjét amikor Ádám felemelte a trónra: nagyon fontosak az érzelmek számára |
V. szín: (Athén) |
tézis:
az
elõzõ szín szintézise antitézis: a szabadság-eszme, az egyenlõség torz megvalósulása taszítja a lelkesûlt Ádámot csalódásba Ù az önállóság, a nép befolyásolható: 1. a demagógok hatására halált kívánnak Miltiádész fejére, árulónak kiáltják ki 2. majd hazatérésekor hódolni kezdenek neki 3. miután a nép megtudja, hogy nem harcol tovább ismét árulónak kiáltják ki a nagysággal, a nagy emberrel áll szemben a tömeg, emiatt nem igazi a szabadságuk, mert a nagy emberek befolyásolják õket -a nép, az egyes ember jogilag szabad, de lelkileg mégsem az -Éva elõször kételkedik Ádámban, ez természetes, mivel látja Ádám esendõségét (Lucifer itt is utal a szerelemre Éva a legnagyobb, kiküszöbölhetetlen ellensége) -majd Éva aggódik miatta -ebben a részben is, ahogy szinte mindegyikben Éva mondja ki a lényeget: a nép azért öli meg Miltiádészt (Ádámot), hogy ne kelljen megalázkodnia szintézis: Élvezzük az életet, csak magunkkal törõdjünk, menekülés a gyönyörbe (hedonizmus: élvezetek mértéktelen hajszolása) -ebben a színben jelenik meg elõször a nagy ember és a gyáva, ingatag a nyomor által szolgává süllyesztett tömeg ellentéte |
VI.
szín: (Róma) |
tézis:
az
elõzõ szín szintézise -Éva egy kéjhölgy, kitartott nõ, ebben a színben teljesen az eddigi karakterének visszájára fordul, azonban emlékei a múltba szállnak Ù az elveszett Éden utáni nosztalgiát ébreszti fel Éva Ádámban lelkükben végbemegy a meglévõ világ elutasítása -éltetõ eszme híján a közösség széthullott, egyedekre bomlott, széthullott alapvetõ emberi értékek eltûnése (nincs életcéljuk, nincs küzdés, a szerelem és az érzelmek is tompulnak) antitézis: az ilyen életbe azonban hamar bele lehet unni, nem az eszmének, hanem az életformának, az élvezetekbe menekülésnek a csõdjét mutatja szintézis: új világot kell megvalósítani, amelyben a szeretet, a testvériség kerûl elõtérbe (Péter apostol szavaiban tûnik fel az új eszme) |
VII.
szín: (Konstantinápoly) |
tézis:
az
elõzõ szín szintézise -középkori szín, ebben a korban tilos a szerelem antitézis: ez a szeretet nem tud megvalósulni, mivel a keresztes háborúk, az egyház tanításai dogmákká merevednek és emiatt ártatlan emberek halnak meg (emberáldozatok). a polgárok már nem bíznak senkiben. -a kereszténységért harcoló lovagnak tapasztalnia kell, hogy a felebaráti szeretet jelképébõl vérengzõ kereszt lett -Lucifer kimondja az egyén és a történelem kapcsolatának lényegét: a történelem szüli az egyént, nem az egyén alakítja a történelmet -Éva és Ádám kapcsolata itt a tiszta égi szerelemre emlékeztet, de szerelmük nem teljesedhet be, mert Éva fogadalma miatt zárdába kerûl szintézis:Ádám nem akar többélelkesedni semmiért, így a tudományokba menekûl |
VIII.
szín: (Prága) |
tézis:
az
elõzõ szín szintézise antitézis: a tudós nem beszélhet a felfedezéseirõl, mert azok ellenkeznek az egyház tanításaival a tudós ki van szolgáltatva a társadalomnak (ehelyett Keplernek horoszkópokkal kell foglalkoznia - áltudomány) -Éva itt másképpen jelenik meg, nem méltó Ádámhoz, sõt ki is használja õt, a pénz jelenti az állandó kapcsot kapcsolatukban Ù viszonyuk ebben a részben a legdrámaibb itt csak a saját élete fontos neki szintézis: menekülés az álomba, egy olyan világot akar létrehozni, amelyben az egyenlõség a szabadság és a testvériség is megvalósul (ez lenne a megtalált koreszme) |
IX.
szín: (Párizs) |
-ez a
szín centrális helyen van, kiemelt, tartalmi és formai szempontból is középen
helyezkedik el: -a kepler szín keretet ad neki -álom az álomban -Ádám idáig formálója az eseményeknek, itt álmodja, hogy az, közben csupán tudós szemlélõje, majd ezután a rész után csupán szemlélõvé lép át tézis: az elõzõ szín szintézise -megjelenik a tömeg és a nagy egyéniség ellentéte A párizsi nép vérengzõ, fanatikus és befolyásolható, de nem aljas és megvásárolható ugyanaz a tömegsellem jelenik meg, mint Athénban (1 ember kitalál valamit és a többi követi) -Éva a Paradicsomot, a tisztaságot, az ártatlanságot képviseli, azt ami a diktatúrában elveszett 2 alakban jelenik meg: 1. márki testvére: tiszta, vonzó 2. mint a tömeg képviselõje, így taszítja Ádámot (itt fordul csak elõ, hogy Ádám megveti Évát antitézis: a nép még nem érti meg õt és kivégzik Dantont szintézis: nincs konkrét szintézis, de az elõbb hírdetett eszmét nem szabad feladni Ádám nem ábrándul ki ebbõl a színbõl de ez nem a "valóság" volt -ez az egyetlen szín, amit bizakodás követ |
X.
szín: (Prága) |
tézis:
az
7. szín szintézise antitézis: eben a világban nem tud fejlõdni a tudomány szintézis: egy új világot kell létrehozni, ahol a koreszme is megvalósítható |
XI.
szín: (London) |
-Madách
jelene, a kapitalizmus kora, megjelenik benne a kor összes jellegzetes
figurája és ezzel a kor nagy problémái is (itt van a legtöbb szereplõ) -Ádám itt már nem aktív hõs, csak szemlélõje az eseményeknk. Már nem a koreszmék képviselõje és harcosa, az ésszerüség nevében kritizálja azt, amit lát (a magasból még bizakodva vizsgálja a nyüzsgést, közelrõl azonban fokozódó ellelnszenvvel fordul el tõle) innentõl kezdve a drámai jelleg erõsen lecsökken és a filozófiai jelleg kerûl elõtérbe tézis: az elõzõ szín szintézise -Ádám itt már elkezd öregedni, Éva szép és fiatal marad -Éva ártatlansága csak színlelt tulajdonság, csak az érdekei irányítják, kapcsolataiban is ez érvényesûl a nõ bûne itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította temetõjelenet: az emberek maguk ássák meg sírjukat, s egymás után beleugranak csak Éva nem zuhan a pusztulásba, glóriával dicsõülten felemelkedik -a társadalom széthullása -a szerelem, a költészet, az ifjúság diadalmaskodott Éva által (Éva itt már nem az aki a színben volt, itt már a Paradicsomi tisztaságot ábrázolja) Ádám ekkor döbben rá az igazi szerelem tisztaságának értékére antitézis: az egész társadalom csak haszonlesés, minden eladó, minden áruvá vált szintézis: Ádám a menekülés ismét a tudományban látja, és ismét a szabadságot kívánja megvalósítani |
XII.
szín: (Falanszter) |
tézis: az elõzõ szín
szintézise antitézis: a társadalmat tudósok vezetik, akik nem tûrik az egyéniséget új kérdés a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése "E gyermeket orvosnak kell tanítani Ebbõl pásztor lesz..." -a falanszter társadalmában mindenki egyenlõ ez negatív fejlõdés, mivel ettõl nem lesz jobb az emberiség sorsa - megvan az oka amiért ott élnek (eszkimójelenet támasztja alá) -Éva itt egy anya akitõl elszakítják gyermekét, tehetetlen az anyai szeretet eltûnését jelképei (elõrevetíti Éva terhességét) Ádám meg akarja akadályozni ezt, a büntetése elõl Lucifer menekíti ki az Ûrbe |
XIII.
szín: (Ûr) |
-Ádám
ide menekül a földrõl, ez a szín megszakítja a történelmi utazást térben és
idõben is kiesik itt Ádám tapasztalja, hogy az anyagi léttõl valóeltávolodás szegénnyé, tartalmatlanná teszi az életet "szerelem és küzdés nélkül mit ér az élet? " Évára emlékezik -rájött, hogy a nagy eszmékért vívott küzdelem értéke akkor sem csökken, ha nem hozza meg a remélt eredményt - feleszmélése után ismét vissza akar menni küzdeni: "A cél voltaképpen mi is? A cél, megszûnte a dicsõ csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga" |
XIV.
szín: (jeges vidék) |
-A
történelem vége, az ember nem tudta legyõzni a természeti végzatat. Az ember
állattá alacsonyodott, tehetetlen az emberiség, sorsát már nem irányíthatja -Éva elõtt Ádám és Lucifer isten képében tündököl, Ádámot megrémíti, hogy ennyire lealacsonyodott az ember (az emberi fajal együtt az istenkép is alacsonyodott) -értékeli az összes történelmi színt: értelmetlennek találja a történelmet Ù az eszmék megvalósíthatatlanok, negatívvá lesznek (és itt már nem is születnek újak) Ádám már nem akar többet tudni |
XV.
szín: (Paradicsomon kívül) |
-Ádámot
nagyon megviseli az amit látott, öngyilkos akar lenni, de Éva anyasága
visszatartja a legvégén is Éva tudta csak megmenteni Ádámot -az Úr újra kegyeibe fogadja Ádámot: "Uram legyõztél. Ím porban vagyok Nélkûled, ellened hiába vívok: Emelj vagy sújts, kitárom keblemet" itt bukott meg Lucifer. Egy újabb esélyt kapott az ember. |
2 megjegyzés:
Ez idáig a legjobb elemzés és összefoglalás a műről,amit eddig máshol olvastam! Köszönöm!Szuper!
Megjegyzés küldése