Az orosz realizmus világa
A
XIX. század az orosz irodalom fénykora: kiemelkedô tehetségek, íróóriások sora
jelzi azt a szinte robbanásszerűen gyors fejlôdést,
amellyel az orosz irodalom betört Európába. S
mindenekelôtt az orosz
realizmus - ezen belül is fôként az epika -
nôtt fel a francia és az angol
regény mellé és fölé a valóság teljességének
ábrázolásában.Oroszországban a társadalom feudális megrekedtsége miatt ugyanúgy
nem volt
még erôs, művelt polgári osztály, mint
nálunk, Magyarországon. Éppen ezért a
nemesség és a nemességbôl kiszakadt
értelmiség sürgette ott is a polgári átalakulást,
a cári önkényuralom megdöntését. Az 1825-ös
dekabrista felkelés elfojtása után
szigorú rendôri terror nehezedett az
országra, s évtizedekre konzerválta a középkori
társadalmi berendezkedést, a feudalizmust. A
jobbágyságot végül is csak 1861-ben
szüntette meg II. Sándor cár rendelete.
A
cári rendszer áttekinthetetlenül bonyolult bürokratizmusa s az
ország siralmas helyzete lett a mind
erôteljesebben kibontakozó orosz
realizmus legfôbb témája. Nyugaton a
forradalom után berendezkedô kapitalizmus embertelensége, a pénz hatalma,
sikerlovagok karrierista
törtetése, a nagyváros áll a regény
középpontjában, Oroszországban viszont a vidék csüggesztô sivársága, a
közállapotok vigasztalansága,
a feudális jellegű városokban élô kisemberek
szánalmas vergôdése.
Az
orosz regényírók fedezték fel és ábrázolták elsônek - szentimentális
érzelgôsség nélkül - a szegényeket, az alázatosakat és megalázottakat, a cári
rendszer lelkileg deformált kiszolgálóit és kiszolgáltatott áldozatait.
Az orosz realista
irók közül kiemelkedik:Nyikolaj
Vasziljevics
Gogol,Lev Nyikolajevics Tolsztoj,Anton Pavlovics
Csehovkidolgozott érettségi tételek, érettségi tételek magyar irodalom
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése