google.com, pub-5333805121326903, DIRECT, f08c47fec0942fa0

2012. december 13., csütörtök

A XX. század világirodalma


 20. SZÁZAD VILÁGIRODALOM

Líra

Śj költôi nyelv

  Századunk    költôi   közül   sokan    felfedezôútnak,    titokfejtésnek,
hírszerzésnek  tartják  az  alkotást, de  nem  mindennapi  területrôl  kell
híreket  hozniok.  Az  új tapasztalatok,  élmények  kifejezésére  az  eddig
használt költôi
nyelv alkalmatlannak látszik: a költôi közlés megszokott formái  kiürültek,
elhasználódtak. Majakovszkijék
1912-es  manifesztumában  ezért  jut olyan nagy  indulattal  kifejezésre  a
"végtelen gyűlölet az elôttünk létezett
nyelv iránt".

  A  modern lírikusok tehát egy új költôi nyelv  megteremtésén  fáradoznak,
melynek logikája eltér a mindennapi gondolkodás megszokott gyakorlatától. A
vers   bátran   él  az  elvonatkoztatás,  a  váratlan   képzettársítás,   a
széttördelés,  a  sűrítés és a kihagyás, a szünet eszközeivel. A  képek  és
gondolatok  elrendezése,  a  versmondat tagolása,  a  szavak  egymás  mellé
helyezése  olyan folytonosságot teremt, amelybôl lassanként  egy  összetett
jelentést hordozó értelmi és érzelmi közeg alakul ki.


Śjfajta személyesség

  A modern líra egyik fontos sajátossága az újfajta, a
nem életrajzi személyesség. Már a múlt század második
felének java költészete szakított az ún. élménylírával,
amelyben  a  költô  egyes  szám  elsô  személyben,  közvetlenül  mondta  ki
érzelmeit (Browning, Arany stb.). Sok
modern költô tartózkodik a direkt beszédtôl, indulatait,
kínlódásait,  elragadtatásait, tapasztalatait képekbe, tárgyakba,  alakokba
vetíti   ki.   Megkeresi  élményei,  érzései,   gondolatai   tárgyi,   képi
megfelelôjét, és szubjektivitását
ezen  át,  közvetetten  fejezi ki. Tárgyak,  szerepek,  helyzetek  tükrében
szemléli önmagát és világát.

  A költô a versben nem mint magánszemély van jelen,
hanem mint költô-intelligencia, a nyelv operatôre, mint
művész,  aki  alkotó  fantáziájával a magában véve  jelentés  nélküli  vagy
jelentésszegény anyagot egy teljesebb
lét  jeleivé  változtatja. Intellektuális költészet jön így létre,  mert  a
költô élményeit nem érzelmileg, hanem intellektuálisan ragadja meg. Ez  nem
azt  jelenti,  hogy a versben filozófiai kérdéseket fejteget,  inkább  csak
azt, hogy
filozófiai légkört teremt.


A költôi kép

  A modern lírában a költôi kép értelme és használata
is  megváltozik. A metafora nem hasonló dolgok összetartozását  mondja  ki,
hanem az egymástól távol állókat,
eltörekvôket kényszeríti össze. A költôi kép egyidejűleg
különféle jelentéseket sugallhat, egyszerre ellentétes
energiákat  hoz mozgásba. A kép önállósul, nem a megjelenítés eszköze  már,
inkább  abszolút  érvényű  jel, amit nem  lehet  közvetlenül  valami  másra
visszavezetni.  Saját  evidenciája  van, egyre jobban  közeledik  a  puszta
megnevezéshez:  "Alvó  szegek a jéghideg homokban,  /  Plakátmagányban  ázó
éjjelek"(Pilinszky János: Négysoros).

  A költészet a századforduló óta gyakran szabad vers
jellegű, a hagyományos versformáktól független belsô
ritmusra épül. A rímelés ritkább, és gyakran lazábbak
az alkalmazott rímelési rendszerek, mint korábban.


A megközelités nehézségei

  Korunk lírája nem kínál mindig kényelmes megközelítést, nem segíti elô  a
gyors olvasást, amely minél elôbb
végezni akar a szöveggel, "mert egyéb dolgunk is van".
Nevezhetjük  ezoterikusnak  is, mert gyakran  rejtvényekben  és  homályosan
szól, a kimondhatatlant csak úgy
tudja kifejezni, hogy elrejti a kimondottban. De minden
emberhez  szól, minden ember számára van mondanivalója, még ha kevés is  az
olvasója. A költészet szerepét és
hatását  illetôen  Eliot  angol  költô mindenesetre  bizakodó:"  .  .  .  a
költészet a társadalom, a közösség valamennyi
tagjának, az egész népnek a beszédét, az érzékenységét,
az életét befolyásolja, függetlenül attól, hogy olvassák és
élvezik-e  a  költészetet  vagy sem, sôt még attól  is,  hogy  ismerik-e  a
legnagyobb költôik nevét vagy sem."

     Vegyük sorb a huszadik század legnagyobb költôinek a  nevét,
és utána sorban személyenként foglalkozzunk velük. Ide tartoznak:

Konsztantinosz   Kavafisz  ,  Ezra   Pound  ,    Paul   Éluard  ,
Federico García Lorca,Paul Celan,   Oszip EmiljevicsMandelstam  ,
,   Vlagyimir  Vlagyimirovics  Majakovszkij,  Vítezslav   Nezval,
Zbigniew Herbert,Guillaume Apollinaire, Gottfried Benn, Tomas Stearns Eliot,

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése