20. SZÁZAD VILÁGIRODALOM
Líra
Śj költôi nyelv
Századunk költôi közül
sokan felfedezôútnak, titokfejtésnek,
hírszerzésnek
tartják az alkotást, de
nem mindennapi területrôl
kell
híreket
hozniok. Az új tapasztalatok, élmények
kifejezésére az eddig
használt költôi
nyelv alkalmatlannak látszik: a költôi közlés
megszokott formái kiürültek,
elhasználódtak. Majakovszkijék
1912-es
manifesztumában ezért jut olyan nagy indulattal
kifejezésre a
"végtelen gyűlölet az elôttünk létezett
nyelv iránt".
A modern lírikusok tehát egy új
költôi nyelv megteremtésén fáradoznak,
melynek logikája eltér a mindennapi
gondolkodás megszokott gyakorlatától. A
vers
bátran él az
elvonatkoztatás, a váratlan
képzettársítás, a
széttördelés,
a sűrítés és a kihagyás, a szünet
eszközeivel. A képek és
gondolatok
elrendezése, a versmondat tagolása, a
szavak egymás mellé
helyezése
olyan folytonosságot teremt, amelybôl lassanként egy
összetett
jelentést hordozó értelmi és érzelmi közeg
alakul ki.
Śjfajta személyesség
A
modern líra egyik fontos sajátossága az újfajta, a
nem életrajzi személyesség. Már a múlt század
második
felének java költészete szakított az ún.
élménylírával,
amelyben
a költô egyes
szám elsô személyben,
közvetlenül mondta ki
érzelmeit (Browning, Arany stb.). Sok
modern költô tartózkodik a direkt beszédtôl,
indulatait,
kínlódásait,
elragadtatásait, tapasztalatait képekbe, tárgyakba, alakokba
vetíti
ki. Megkeresi élményei,
érzései, gondolatai tárgyi,
képi
megfelelôjét, és szubjektivitását
ezen
át, közvetetten fejezi ki. Tárgyak, szerepek,
helyzetek tükrében
szemléli önmagát és világát.
A
költô a versben nem mint magánszemély van jelen,
hanem mint költô-intelligencia, a nyelv
operatôre, mint
művész,
aki alkotó fantáziájával a magában véve jelentés
nélküli vagy
jelentésszegény anyagot egy teljesebb
lét
jeleivé változtatja.
Intellektuális költészet jön így létre,
mert a
költô élményeit nem érzelmileg, hanem
intellektuálisan ragadja meg. Ez nem
azt
jelenti, hogy a versben
filozófiai kérdéseket fejteget,
inkább csak
azt, hogy
filozófiai légkört teremt.
A költôi kép
A
modern lírában a költôi kép értelme és használata
is
megváltozik. A metafora nem hasonló dolgok összetartozását mondja
ki,
hanem az egymástól távol állókat,
eltörekvôket kényszeríti össze. A költôi kép
egyidejűleg
különféle jelentéseket sugallhat, egyszerre
ellentétes
energiákat
hoz mozgásba. A kép önállósul, nem a megjelenítés eszköze már,
inkább
abszolút érvényű jel, amit nem
lehet közvetlenül valami
másra
visszavezetni. Saját
evidenciája van, egyre
jobban közeledik a
puszta
megnevezéshez: "Alvó
szegek a jéghideg homokban,
/ Plakátmagányban ázó
éjjelek"(Pilinszky János: Négysoros).
A
költészet a századforduló óta gyakran szabad vers
jellegű, a hagyományos versformáktól
független belsô
ritmusra épül. A rímelés ritkább, és gyakran
lazábbak
az alkalmazott rímelési rendszerek, mint
korábban.
A megközelités nehézségei
Korunk lírája nem kínál mindig kényelmes megközelítést, nem segíti
elô a
gyors olvasást, amely minél elôbb
végezni akar a szöveggel, "mert egyéb
dolgunk is van".
Nevezhetjük
ezoterikusnak is, mert
gyakran rejtvényekben és
homályosan
szól, a kimondhatatlant csak úgy
tudja kifejezni, hogy elrejti a kimondottban.
De minden
emberhez szól, minden ember
számára van mondanivalója, még ha kevés is
az
olvasója. A költészet szerepét és
hatását
illetôen Eliot angol
költô mindenesetre bizakodó:" .
. . a
költészet a társadalom, a közösség valamennyi
tagjának, az egész népnek a beszédét, az
érzékenységét,
az életét befolyásolja, függetlenül attól,
hogy olvassák és
élvezik-e
a költészetet vagy sem, sôt még attól is,
hogy ismerik-e a
legnagyobb költôik nevét vagy sem."
Vegyük sorb a huszadik század legnagyobb költôinek a nevét,
és utána sorban személyenként foglalkozzunk
velük. Ide tartoznak:
Konsztantinosz Kavafisz
, Ezra Pound
, Paul Éluard
,
Federico García Lorca,Paul Celan, Oszip EmiljevicsMandelstam ,
,
Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij,
Vítezslav Nezval,
Zbigniew Herbert,Guillaume Apollinaire,
Gottfried Benn, Tomas Stearns Eliot,
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése