Az eposz
Az Iliász és az Odüsszeia a világirodalom
kiemelkedô eposzai. - Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű
elbeszélô költemény; rendkívüli képességekkel rendelkezô hôse természetfeletti
lényektôl is támogatva - de nem varázserô révén - nagy, egy egész közösség
sorsára nézve jelentôs tetteket visz véghez.
A klasszikus eposznak - a szájhagyományozó
epikából merített - állandó elemei az ún. eposzi kellékek:
a) valamely istenség (a Múzsa) segítségül
hívása (invokáció)
b) a téma megjelölése (propozíció)
c) az "in medias res" (a dolgok
közepébe vágó) kezdés
d) seregszemle (enumeráció): a szemben álló
hôsök és csapatok bemutatása, rendszerint a cselekmény megindítása után
e) csodás elemek: természetfeletti lények
beavatkozása az emberek életébe
f) állandó jelzôk és ismétlések
g) epikus (nagy terjedelmű, részletezô,
szinte önálló életet élô) hasonlatok.
Az idômértékes verselés
Az îliász és az Odüsszeia sorai idômértékes
verselésűek, azaz a szöveg kötöttségét, ritmusát a rövid és a hosszú szótagok
szabályos váltakozása, ismétlôdô visszatérése állítja elô. Rövid a szótag, ha a
benne elôforduló magánhangzó rövid, s legfeljebb egy mássalhangzó követi;
hosszú a szótag, ha magánhangzója hosszú, vagy a rövid magánhangzó után két
vagy több mássalhangzó következik.
Az idômértékes verselés idôegysége a mora:
egy rövid szótag (jele: r) kiejtésének idejével egyenlô (látó jele az U-hoz
hasonló); a hosszú szótag (jele: h, látóban egy hosszú -) értéke általában két
mora.
A szótagok kiejtési idôtartamán alapuló
verselés ritmikai alapegysége a versláb: meghatározott számú és sorrendű rövid,
illetve hosszú szótag kapcsolata. - Igen sokféle versláb létezik, de a két
eposz soraiban csak a következôk fordulnak elô: daktilus: h r r (egy hosszú és
két rövid szótag); spondeus: h h (két hosszú szótag); trocheus: h r (egy hosszú
és egy rövid szótag) - ez utóbbi csupán a verssorok utolsó verslábaként
szerepelhet kivételként. - Tulajdonképpen daktilusokból és spondeusokból
(mindkettô négymorás) épül fel az eposzok hagyományos sorfaja: a hexameter,
mely hat verslábból áll. A verslábak száma kötött, de a verssorok belsô
kialakítása változó lehet. Az elsô négy versláb lehet daktilus vagy spondeus,
az ötödiknek mindig daktilusnak kell lennie, az utolsó versláb rendszerint
spondeus (sohasem daktilus!), esetleg trocheus. A daktilusok és a spondeusok
váltakozása, felcserélhetôsége miatt (az elsô négy helyen) a hexameterek
szótagszáma nincs megkötve. A spondeusok számától függôen válik gyorsabb vagy
lassúbb menetűvé a sor. Az egyik véglet lehet a tisztán daktilikus hexameter, a
másik, mikor az elsô négy láb mindegyike spondeus.
Ritmizáljuk a következô hexametereket!
És amidôn a folyó gyönyörű sodrához elértek,
sűrü mosógödrökhöz, ahol szép víz elegendô
ömlik elô s ki, nagyon szennyest is mosni
fehérre,
akkor a két öszvért a szekérbôl nyomba
kifogták.
(VI. 85-88.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése