A francia regény világa a XIX. század elsô felében

A francia regény világa a XIX. század elsô felében

  A francia realista regény kialakítói, Stendhal és Balzac, egy meghatározott történelmi idô krónikásai voltak. Műveikben a Napóleon bukása (1815) utáni kor-

szak keserű kiábrándultságát ábrázolták. A waterloo-i csata után az ún. Bourbon-

restauráció, a királyság visszaállítása próbálta - 15 évre - megállítani a társadalmi

fejlôdést, visszahozni és konzerválni a forradalom elôtti viszonyokat. I830-ban a

júliusi forradalom azonban elsöpörte a Bourbonok idejétmúlt, anakronisztikus

hatalmát, a gyôztes nagypolgárság megteremtette a Lajos Fülöp-féle "polgár-királyságot".

   A felvilágosodás szent eszméit megcsufolo, "forradalom utáni" világban rendezkedett be a társadalom. A restaurácio idején a bukott arisztokrácia és az egyház kiméletlen eszközökkel védte a maga hatalmát és vagyoni helyzetét, a polgárkirályság korában viszont a meggazdagodott nagyburzsoázia és a régi rendet majmolo uj arisztokrácia tört moho önzéssel céljai felé. a társadalmat mozgato "legszentebb" eszme a haszon lett, a legfôbb érték pedig az érvényesülés, a siker, a karrier. Elvtelen és erkölcstelen törtetôk e kapitalizálodo világ uj "hôsei" : elsôsorban roluk szolnak Stendhal és Balzac realista regényei. Az elôbbi a restaurácio, az utobbi fôleg a polgárkirályság korszakárol rajzolt megdöbbentôen hiteles és kiábrándito képet.

Ismerkedjűnk meg a két nagy francia realista iróval és kiemelkedô

műveikkel!

 E két nagy regény iró: Stendahl, és Balzac;