A barokk
korszak irodalma
A barokk
A 13-16. században a polgárság rést tudott ütni a feudalizmus
rendszerén, harcot indított a gazdasági és a társadalmi hatalomban való
részesedésért, a társadalom uralkodó osztályává mégsem válhatott. A gazdasági
feltételek, a technikai adottságok akkor még nem tették lehetôvé a polgárság
végsô diadalát.
A 16. század végétôl kezdve Európában új
gazdasági-társadalmi-ideológiai folyamatok bontakoznak ki: újra megszilárdult a
feudalizmus, létrejöttek az abszolút (az uralkodó korlátlan hatalmán alapuló)
monarchiák. A reformáció támadásai következtében megingott katolikus egyház is
ellentámadásba lendült híveinek visszaszerzéséért - ezt nevezzük
ellenreformációnak -, s ezt a harcot egy új szerzetesrend kiválóan képzett
"katonái", a jezsuiták - a Jézus Társaság tagjai - irányították.
Ez volt a társadalmi háttere a barokknak, mely az európai művelôdés
történetében a reneszánszt követô nagy korszak egész kultúrájának, művészetének
és irodalmának legfôbb stílusiránya. (Bár a barokk forrása a katolikus
ellenreformáció volt, késôbb a protestáns fejedelmek, fôurak s a protestáns
polgárok is igyekeztek vele a maguk gazdagságát, hatalmát, műveltségét
csillogtatni.)
A barokk nem jelentett merev szakítást a reneszánsz művészetével, sôt
sok mindent magába olvasztott abból. Az épületek tervezôi szinte a teljes
klasszikus kelléktárat felhasználták, de a klasszikus elemeket új rendszerbe
ötvözték, zsúfolták, hogy a konstrukció gazdagságát, változatosságát,
ünnepélyességét hangsúlyozzák. A reneszánsz harmonikus nyugalmát, az egyenes
vonalvezetés szimmetriáját és geometrikus rendjét a megtört vonalak lendülete,
hullámzása és a körök alkalmazása, az oszlopok megcsavarása tette nyugtalanná,
mozgalmassá, szenvedélyessé. Az épületek homlokzata térben erôsen tagolt,
uralkodóvá válnak a barokk csigavonalak és hajiatok. A templomok kívül és belül
is túldíszítettek, a szobrok aranyozottak, a falakat és a mennyezetet is
freskók borítják.
Az ellenreformáció szervezôi mozgósították az építészeket, festôket és
szobrászokat, hogy látványossá tegyék a katolikus katedrálisokat. Az volt a
céljuk, hogy a templomba belépôt szinte lenyűgözze a nagy ragyogás, a pompa, a
monumentalitás.
A vallásos meggyôzés a néptömegekre irányult, ezért a terjeszteni
kívánt hittételeket a teológia szintjérôl az érzékek és az érzelmek mindenki
számára érthetô síkjára kellett átvinni. A barokk itt érvényesítette a
reneszánsz természetelvű, már-már naturalisztikus ábrázolását, s összekapcsolta
azt a túlvilági, misztikus tartalommal. S talán épp e kettôsségben: látvány és
látomás, realitás és irrealitás, földi vaskosság és testetlen áhítat
ötvözésében lehet leginkább megragadni a barokk lényegét.
A barokk szentek nem csupán túlvilági lények, hanem hús-vér, könnyezve
szenvedô emberek, akik fájdalmuknak túlzott pátosszal adnak kifejezést.
Szobrászatban és festészetben szenvedélyes mozgású, izgatott taglejtésű, végletes
érzelmeket hordozó alakokat ábrázoltak. A barokk festészet megbontotta a
reneszánsz képek geometriai alakzatokba zárt kompozícióját, s nyitott
szerkezeti formákat hozott létre. Legtipikusabb alkotásai a templomok
mennyezetfreskói, melyek illuzionisztikusan kitágították a teret, s eget-földet
egyesítô mozgalmas látomást ábrázoltak. A képek azt a látszatot keltették a
hívekben, mintha megnyílt volna a templom boltozata, hogy így egyenesen a
mennyek dicsôségét szemlélhessék. A barokk templomstílus a jezsuiták révén az
egész világon elterjedt. Hazánkban jellegzetes barokk templomok pl. a budai
Szent Anna-templom vagy az egri Minorita templom. A barokk paloták közül a
legnevezetesebb a fertôdi Esterházy-kastély és a keszthelyi Festetich-kastély.
Több termüket rokokó kiképzés díszíti.
A reneszánsz szobrok nyugalmával szemben a barokk szobrok mozgalmasak,
dinamikusak. A szárnyaló angyalok, az átszellemült szentek szinte súlytalanul
lebegnek. Az itáliai barokk szobrászat legjelesebb művésze Lorenzo Bernini
(1598-1680).
A barokk festészet legnagyobbjai az olasz Caravaggio (karavaddzsó -
1573-1610), a holland Rembrandt (1606-1669), a flandriai Rubens (rubensz -
1577-1640), a spanyol Velazquez (velaszkesz - 1599-1660) s a Spanyolországban
letelepedett, görög származású El Greco (el grékó - 1548-1614).
Magyarországon a barokk festészet magasabb szintű térhódítására csak a
törökök kiűzése után kerülhetett sor. Fôpapjaink az újjáépített templomok
kifestésére jórészt osztrák mestereket hívtak be. - A kor legnevesebb magyar
arcképfestôje Mányoki Ćdám volt (1673-1756). Legszebb műve II. Rákóczi Ferenc
fejedelem portréja.
A 17. században a zenében is jelentkezik az új ízlés. Szenvedélyesebb
dallamosság, újrendű harmóniák, új műfajok teszik lehetôvé a kontrasztokra épülô
drámai kifejezést. - Śj énekstílus jön létre: a hangszerrel kísért szólóének, s
új műfaj születik: a zenés színjátszás, az opera. Ennek elsô nagy mestere
Claudio Monteverdi (klaudió - 1567-1643). - A zenekar kialakulásával, a
szólóénekes vagy hangszer elôtérbe kerülésével megjelenik a versenymű műfaja.
Antonio Vivaldi (?1675-1741) velencei hegedűművész és zeneszerzô nagy szerepet
játszott e műfaj tökéletesítésében. Legismertebb műve a Négy évszak című
ciklusa.
A zenei barokk egyik betetôzôje Georg Friedrich Hńndel (fridrih hendel
- 1685-1759). Az oratórium műfajának ô a legnagyobb művésze. (Az oratórium
operaszerű mű, de a "cselekményt" csak éneklik, s nem játsszák el;
jellegzetes szereplôje a jeleneteket összekötô elbeszélô.)
Johann Sebastian Bach (szebasztián bah - 1685-1750) zenéjében a barokk
polifónia (ellenpontos többszólamúság) fejlôdésének csúcspontjára érkezett.
Ennek a stílusnak a legfontosabb műfaja, a fúga az ô alkotóműhelyében nyerte el
legtökéletesebb alakját. (A "fúga" latin szó, jelentése: futás,
menekülés; a fúgában a szólamok szinte "űzik, kergetik" egymást.)
Kiemelkedô helyet foglalnak el művei között a kantáták. A kantáta lírai
szövegű, szólóénekeseket, kórust és zenekart foglalkoztató alkotás. Bach
művészete a barokk kor zenei törekvéseinek hatalmas összefoglalása.
A barokk művészet idôbeli (kezdô és végsô) határai Európa különbözô
országaiban elég nagy különbségeket mutatnak, s az átmenet a reneszánsz és a
barokk, illetve a barokk és a klasszicizmus között néha alig észrevehetô, s még
ma is vitatott tudományos téma.
A barokk hatás az irodalomban mindenekelôtt a művek stílusán és
szerkezetén figyelhetô meg.
A barokk számára nélkülözhetetlen meghökkentés, gyönyörködtetés,
lenyűgöz hatás, a csodálkozás felkeltése leginkább formai külsôségekkel érhetô
el. A barokk költészet kedvelte a virtuóz rímtechnikát, a merész
gondolattársításokon alapuló, újszerű költôi képek bôségét (fôleg metaforákat),
a meglepô ellentétektôl feszülô hasonlatokat s ezek eredményeképpen az
ünnepélyes érzelmeket kifejezô patetikus stílust. Különösen kedvelte a
bonyolult összetételű, de áttekinthetô körmondatokat, a rokon értelmű mondatok,
szavak halmozását, az erôs érzelmi tartalmú kifejezéseket, olykor a
drasztikusabb népiességet is a légies könnyedség, a kecses finomság
társaságában. Nagymértékben továbbfejlesztette az irodalom nyelvi lehetôségeit.
A barokk új műfajokat teremtett, fellazította a hagyományos műformák
kereteit, új kompozíciós formákat hozott létre: a sok részletbôl, epizódból
felépülô, poklot, földet, mennyet egybeölelô monumentális szerkezetet, s ez
fôképp a barokk eposzban érvényesült.
Az egyetemes barokk irodalom nem is szűkölködik remekművekben és
író-lángelmékben. Legnagyobbjainak sorában nem kisebb írók foglalnak helyet,
mint a spanyol Cervantes (szervántesz - 1547-1616), Lope de Vega (1562-1635),
Góngora (1561-1627) és Calderon (kalderón - 1600-1681), az olasz Tasso (tasszó
- 1544-1595) és Marino (1569-1625), az angol Milton (1608-1674), a magyar
Pázmány Péter és Zrínyi Miklós.
A reneszánszot a magyar
irodalomban is jó másfél
évszázados
barokk korszak követi, s ez kb. a 17. század elejétôl az 1770-es
évekig, a felvilágosodás kezdetéig tart. A magyar barokknak is -
mint minden más
stílusirányzatnak - többféle
változata alakult
ki.A magyar barok legnagyobb képviselôinek
számitanak:Pázmány
Péter jezsuita a volt esztergomi
érsek,Zrinyi Miklós a költô és
hadvezér.
Ugyancsak a
magyar barokhoz tartoznak
a kuruc kor
névtelen,vagy kevésbé ismert kurucdalok szerzôi, de örökre beirta
nevét a magyar
irodalomtörténetébe Mikes kelemen
aki a
törökországi leveleivel gazdagitja
irodalmunkat.A harminchét
levél a bujdosókurucok szzomoru
bujdosók életével,
szabadságvágyával, a nagyontávolra
maradt haza szeretetével
foglalkozik.
A barokk
kor rövid áttekintése
után ismerkedjűnk meg
számitógépes feldolgozásban a kiemelt szerzôk alkotásaival,
a
névtelen kurucok dalaival!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése