Csoóri Sándor (1930-) művészi magára találása meglehetôsen
elhúzódott,
hosszú küzdelem eredményeként valósult
meg. Indulásakor a
népi
hagyományokat követte, majd a modern európai költészettel való találkozása
nyomán a kötetlenebb
költôi képzeletnek juttatott
nagyobb szerepet.
Nyugtalan alkotó szellem, aki
mindig új költôi vállalkozásba és közéleti
küzdelembe fog. A költôi szándék és a valóságos gyakorlat, a művészet
és a
magatartás belsô egységét keresi, de tudja, hogy ez az
egység már nincs
meg, neki kell megteremtenie
versrôl versre. A lét teljességének, a
világ
intenzív átélésének vágya
hajtja, de az elragadottság, a
kitárulkozás
állapotaival szemben gyakran
elfogja az elégedetlenség, a
hiány, a
beteljesületlenség zaklató élménye is. Versei többnyire rezignáltak, de
nem
beletörôdôek, noha végül a magányba, a csendes meditációba vezetnek.
Költôiségének legnagyobb
ereje a képteremtésben, a
villódzó
képzettársítások gazdagságában van. Fogalmazása pontosságából és a
jelentés
másfelé is sugárzó asszociációiból támad bennünk a felismerés:
azok az
egyszerű dolgok, megfoghatatlan hangulatok,
melyeket Csoóri rögzít,
kivételes alkalmai az emberi létnek.
Csoóri verseinek világában gyakori metafora a
"tél" : a hideg világ, a
hó. A Hó emléke c. versében (1978) a havazás
az elmenekülés lehetôségét
teremti meg, az utolsó tiszta szembenézés elképzelt jövôjét "egy
fennkölten
züllô ország szemével farkasszemet nézve".
A mais élô és alkotó szerzô
életének és munkásságának rövid
ismertetése, valamint néhány
kiemelt versének elemzése
után
számitógépesfeldolgozásban
olvassuk el e
kiemelt
verseket,valamint összegyűjtött verseineka
kötetét. A magyar
Rádió Hangarchivumából hallgassuk meg:. A halálra
táncoltatott
lány című balladajátékát!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése