Csokonai
Vitéz Mihály
Miként
fonódik össze a szerelem- és magányélmény Csokonainál? Fontos, híres verseket
említs!
a magyar felvilágosodás legszínesebb alakja: sokféle
stílusirányzat, törekvés egyszerre, de nem keverve; rutinos, tudós költő,
formaművész,
a
barokkra alapozott, ismerte a klasszicizmust, részben manierista volt, olasz
irodalomból elleste a rokokót; vidám versei az anakreóni dalokra emlékeztetnek,
pesszimista művei a rousseau-i szentimentalizmusra: panaszosak, halálvágyóak
szerelem
és magány az életében:
apa
halála után a család elszegényedik, nádfedeles kunyhóban lakik, kosztos
diákokat tartanak
Debrecenben
jár kollégiumba; ösztönös tehetség, poétaosztályt vezet, de botrányai miatt
kizárják
Komáromban
megismerkedik Vajda Juliannával (Lillával), de amíg munkát keres, hogy
hozzámehessen, a kereskedő apa máshoz adja (9 hónapig tartott)
reménytelen
helyzetűnek, száműzöttnek érezte magát
Csurgón
rövid ideig tanár, jól érzi magát, de ezután gyalog indul haza Debrecenbe
szűkösen
él, nem sikerül munkát szereznie; a tűzvész miatt házuk leég és a tüdőbaja is
súlyosbodik
kedélybeteg,
kerüli az embereket
összerendezi
költeményeit, kiegészíti őket, bevezetőket ír hozzájuk (kiadásukat nem éri meg)
temetési
felolvasáson megbetegszik, meghal
szerelmes
versei:
rokokó (kései barokk, nem monumentális) jellegűek:
boldog, kiegyensúlyozott szerelem, finom erotika; ritmus, zeneiség, rímjáték,
könnyedség
nincsenek
eszmék, csak ötletek, játékosság; ókori istenekre hivatkozik
1795
előtti versek: Laurához, Rózsához írta őket (halála előtt a Lilla-versek közé
sorolta őket)
pl. Tartózkodó
kérelem: dallamos, zenei, vidám (kettős ritmus: ütemhangsúlyos és időmértékes
verselés is működik)
a „szerelem tűz”
metaforával játszik, kibontja, tovább viszi; bókol, el van ragadtatva
Lilla-szerelem
vége: elkomorulás, megkeseredés a rousseau-i szentimentalizmus jegyében
új
versmodell: kevés vers, de az átélés, a szenvedés, a sablontalan ötletek a
lényegesek, nem a játékosság
pl.: A Reményhez: fájdalom, halálvágy,
reménytelenség, könnyed rokokó formában
tudatos szerkesztésű fájdalmas monológ: a
Reményt megszólítja, de az néma marad
definiálja
a reményt, rokokó képekkel mutatja be élete reményteli korszakát, majd ezt
visszájára fordítja: a téli kerttel illusztrálja az értékek elvesztését (nem
csak Lilla, bár ő kárpótolná mindenért), végül az utolsó versszakban
kiteljesíti a verset a halálvággyal: a lét értelmetlen
A
tihanyi Ekhóhoz: vitás, mikor, kinek írta; ezt is átdolgozta élete végén; új,
bonyolult strófa; társtalan, kirekesztett élethelyzetét írja le, könyörög az
Ekhóhoz, hogy kiáltsa világgá panaszát (szentimentalista nyelvi eszközök)
Lilla
csak az utolsó csepp a pohárban; a teljes sorsa miatt panaszos
A
vers végére túllép a világ kegyetlenségén, remeteként akar élni Tihanyon;
Rousseau sorsával közösnek érzi sajátját; pesszimista jelenkép, reménykedő
jövőkép
A
Magánossághoz: elégikó óda, Kisasszondon írta (gyönyörű környezet); itt is új,
művészi a strófaszerkezet
a
magány itt pozitív: az érzékeny, a világon felülemelkedő emberek „áldott”
rejtekhelye; ezt 10 versszakon keresztül magasztalja, dicséri
Tüdőgyúladásomról:
szinte realistán ábrázolja a tüneteit, de a fő téma a kétségbeesett
lelkiállpot, amelyet egy metafora kibontásával mutat be; tele van lázas
látomásos képekkel
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése