·
Ady és Léda különös kapcsolatot tartottak fenn.
Ady az emberek ellenszenvét váltotta ki ezzel a
"házasságtörő" kapcsolattal, de ez csak fokozta
Ady
szerelmét, nem törődött az emberek
véleményével.
·
Mivel Léda
férjes asszony volt, ráadásul zsidó nő és sokkal idősebb is Adynál, így az
emberek rossz szemmel nézték ezt a szerelmet.
Ők
valójában mindketten egy olyan elszigetelt világban éltek, amely kizárta
számukra a valóságos világot. Egy álomvilágot alakítottak ki maguk körül,
amelyből szenvedélyes szerelmük bontakozott ki. Ám ez a harmonikus szerelem
hamar átcsapott egy borzasztó, féltékenykedésekkel és veszekedésekkel teli
életté. Ezek után állandó jelleggel "érzelmi hullámvasútba" kerültek
mindketten. A veszekedést az egymásra találás, majd az ismételt összetűzés
követett.
A Héja-nász az avaron című versében
(1905-ben írta) Ady a zavart érzelmeit akarja szemléltetni mégpedig úgy, hogy a
nyár elmúlását és a ősz beköszöntét fogalmazza meg. Héja-madárként személyesíti
meg magát és Lédát is. Felettébb különös hanghatásokat találunk a versben,
melyek nem a szerelem jelképeit hordozzák. Pl.: "vijjogva, sírva,
kergetőzve". Ebből kiderül, hogy szerelmük elmúlóban van és erre a nyár "elszállása"
és az ősz eljövetelének leírása tökéletesen megfogalmazza szerelmük
"állapotát". A negyedik versszakban fény derül arra, hogy Ady szerint
ez a szerelem veszélybe került. "Ez az utolsó nászunk nékünk",
"S lehullunk az őszi avaron".
A Lédával a bálban című versében
(1907-ben írta) is ugyanez a melankólikus hangulat lesz urrá, kifejezi az
ifjúság és a szerelem múlandóságát. Két nagy ellentét található a versben. Az
egyik a parfümillatú, a szerelemnek még örülni tudó mátkapár, a másik a
boldogtalan pár testét öltött "fekete pár", akik mikor a terembe
lépnek, a boldog párok szétszélednek az ilyedségtől. Ady azt akarja
szemléltetni ezzel, hogy a boldogságba mindig költözik boldogtalanság is.
Vagyis tökéletes, boldog szerelem nem létezik.
Az Elbocsátó, szép üzenet című versében
(1913-ban írta) utoljára írt Lédának, vagyis utoljára írta körül azt, hogy
szerelmük nem folytatódhat tovább. Ebben a versben rendkívül durva hangnemben
szólítja fel Lédát a szakításra. Valósággal megbántja Lédát. Erre azért volt szükség,
mert Ady csak így tudott véget vetni ennek a kapcsolatnak. Megírja, hogy már
nagyon régóta nem szereti Lédát, csak úgy tett mintha igaz lenne a szerelme.
Valójában Ady nem csak Lédát akarja kizárni életéből, hanem magát a szerelmet
is. Olyat is ír, hogy Léda élete csak általa volt teljes, így mostantól nem
lesz az.
Ady összes versét tulajdonképpen
szomorú hangvitelben írja le, mindenben a szomorúságot, az elkeseredettséget
látja. Ez jellemző A magyar ugaron című versére is. Itt a magyar tájat
ábrázolja, de úgy, mint egy kipusztult, kietlen tájat. A Góg és Magóg fia
vagyok én... című versében ellentét jelenik meg, mivel a fejlődést kapcsolja
össze a múlttal.
kidolgozott érettségi tételek, érettségi tételek magyar irodalom
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése