A XX.
Századhoz közeledve Magyarország látszólag a fejlett Európa szintjéhez közelít,
a főváros csodálatos épületektől pompázik, míg vidéken hallatlan az
elmaradottság. A parasztok sorsa keserítő és tömegesen vándorolnak Amerikába. A
tudomány, a kultúra, a képzőművészet és az irodalom ebben a korban nagyot
fejlődött. 1877. november 22-én született, Érmindszenten a magyarok egyik
legnagyobb és legtehetségesebb költője, Ady Endre. Kiskorában is jól fogott az
esze, keveset tanult, gyakran elegendő volt a napi tíz perc és mindig jeles
eredményeket ért el, csak matekból és németből kapott gyengébb jegyet. Sokat
olvasott, Petőfi kötet mindig volt nála. 1915-ban összeházasodott Csinszkával
és elköltözött Pestről a csucsai várba. Egészsége rohamosan romlott, de
lelkileg valósággal összezúzta a háború, a hegyen lévő várból látta a frontra
induló katonavonatokat. Nagyon aggódott Erdélyért, siratta a magyarságot és az
eltévedt emberiséget.
Tiltakozott a háborúért, ezt a
verseiben is leírja, ezért nem engedik kiadni a legújabb kötetét. Gyűlölte a
vérrontást, az emberi javak pusztítását, különösen fájt neki, hogy a
félrevezetett magyarokat idegen érdekekért, a bajban levő városért küzd a
halállal. Eddigi költészetében a tegnapot ostorozta, de a háború miatt
megváltozott, most már a jövő egy háborús, érzéketlen világ és már csak a múlt
számít.
1914-ben írta a Mag hó alatt című
költeménye, ami A halottak élén című kötetben jelent meg. Nagyon gyötört,
egyrészt, mert beteg, másrészt pedig, hogy nem akarja a háborút. Az első
versszakban a múlt háborúira emlékezik. A második versszakban leírja, hogy az
embereknek egy új világ kell. Mindenki azt mondja, hogy az a jó magyar aki
harcol, ezért lefénylet Ady magyarsága. Az ötödik versszakban leírja, hogy a
háború nem élet és Ady is várja a tél utáni tavaszt, mint a mag a hó alatt.
Az Ember az embertelenségben
című versét 1916 szeptemberében írja, A halottak élén című kötetben jelent meg
1918-ban. Ez a vers a költői és emberi helytállás bizonyítéka. A versben
metonímia egész sora megtalálható, ami egy szókép, mely két fogalom vagy
jelenség közti térbeli, időbeli vagy anyagbeli érintkezésen, vagy okozati
kapcsolatokon alapul. pl:
„Szivemet
a puskatus húzta”
A második
versszakban az idő is összezavarodik, ami a bizonytalanságot fejezi ki:
„Hajnal
van-e, vagy pokol éjfél:”
Ebben a
kétségbeejtő helyzetben a vers lírai főhőse elvesztette életlehetőségeit.
Önmagáról halottként beszél, de ezzel a halotti cselekvéstelenséggel szegül
szembe. A negyedik versszakban leírja, hogy végignézte a bejövő romákat a
„tetőn”, vagyis a magas dombon lévő csucsai kastélyból. Meg kell őrizni a
múltat a jövőnek, ezért ezek a sorok egy hivatást is ad a költőnek, hogy élnie
kell. A költemény záró soraiban újra felidéződik a háború iszonyata és igenis
embernek kell maradni az embertelenségben.
A Krónikás ének 1918-ból című verse
A halottak élén című kötetben jelent meg 1918-ban. Műfaja krónikás ének, amely
történeti témájú mű, mely az eseményeket időrendben követi. Az első versszakban
a világháborúról ír, az emberek egymás ellen háborúznak és a bűnösök mellett a
jók is szenvednek. Ezen időszak alatt az emberek elveszítik hitüket mindenben
és ekkor nincs igazság, hogy meghalnak a szeretteink. A sok harc csak a
romboláshoz vezet, megsérül a szív, a családi összetartás („tűzhely”) és az
emberi agyak megörülnek. Az emberek már nem lelkesülnek, mert idegen országban
kell harcolni idegen városért és javakért. Az ötödik versszakban zűrzavar van a
jelenben, a tolvajoknak, gyilkosoknak a jó a többi ember csak menekül. Az
emberek nem tudnak gondolkodni, háború idején azt is megteszik, amit békében
tilos. Azok akik nem akarnak ölni, félnek, hogy végül nekik is kell. A hetedik
versszakban elmondja, hogy az anyáknak nincs kedve gyereket szülni, mert már a
fiataloknak is harcba kell menniük és a család összetartása megromlik. („Bús
kedvű anyák keservesen szülnek,
Labdázó fiúk halálba
merülnek,”)
Ilyenkor mindent kitörölnek az emberek emlékezetükből, csak ölnek és nem
gondolkodnak. A kilencedik versszakban viszont fordul a kocka most már Ady
attól fél, hogy béke lesz, mert úgyis az állatok szintjére süllyednek, hiszen
majd úgy is lesz még harc. Emberi hullák vannak mindenüt.kidolgozott érettségi tételek, érettségi tételek magyar irodalom
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése